Dél-Korea egy magyar lány szemével ~ interjú - KÉrdekesség

2018. szept. 15.

Dél-Korea egy magyar lány szemével ~ interjú

Az elmúlt időszakban több, kisebb-nagyobb projektbe belevágtunk. Az egyik projektünk célja, hogy közelebb hozzuk hozzátok a dél-koreai kultúrát, a koreai mindennapokat interjúkon keresztül. Most ez kezd megvalósulni, hiszen interneten keresztül volt szerencsém egy interjút készíteni egy magyar lánnyal, aki ingázik Dél-Korea és Magyarország között. Most ismerjétek meg Csillát és az ő történetét, ismerjétek meg Dél-Koreát egy magyar lány szemével. 

Kérlek, mesélj magadról! Hogy került az életedbe Dél-Korea? Miért pont ez az ország?
Bevallom őszintén, soha nem sejtettem, hogy koreai férjem lesz. Amikor összesodort minket az élet, még nem sok mindent tudtam az országról. Ez abból a szempontból előnyös volt, hogy nem gyomorgörccsel álltam a szülei elé az első találkozásnál, ugyanis később koreai filmekben és sorozatokban láttam a folyamatosan visszatérő elemet, vagyis, hogy a koreai szülők, főleg az anyukák milyen ijesztőek tudnak lenni. Épp emiatt teljesen természetesen tudtam viselkedni előttük és rögtön befogadtak a családba.

Mennyi időt voltál kint?
7 év leforgása alatt 11 alkalommal jártam Dél-Koreában, hosszabb-rövidebb időre. A férjemnek nem sok ideje van utazni, ezért többször egyedül mentem ki a szüleihez, akikkel nagyon jó a kapcsolatom.
Ha jól tudom nem rég volt az esküvőtök. Sok Boldogságot Kívánok nektek utólag is! Ha nem túl személyes kérdés, mesélnél arról, hogy találkoztál a férjeddel? Hogyan fogadta a családotok a párkapcsolatot?
Köszönjük szépen! :) Egy közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak, azzal a céllal, hogy magyarul és angolul tanítsam a férjemet. Már az első találkozásnál mindketten éreztük, hogy van valami a levegőben és elég hamar egy pár lettünk. Szerencsére mindkettőnk családja nyitott volt a másik felé. Anyukám nagyon szereti, mert mindig segítőkész és látja, hogy milyen fontos számára a család. A két bátyámmal is jól kijön.

Esküvőből pedig bőven kijutott nekünk. Itthon 2017 júniusában kötöttünk hivatalosan házasságot két tanú jelenlétében az anyakönyvi hivatalban. Ezután volt egy nagyobb lagzis esküvőnk, amire a szülei és még két rokon is eljöttek. Most 2018 augusztusában pedig Koreában kötöttük össze az életünket, hogy az ottani rokonok és ismerősök is kivehessék a részüket az ünneplésből.

Mennyire, vagy miben másak a koreai pasik/ férfiak, mint a magyar társaik?
Semmi misztikus nincs a koreai férfiakban. Ott is lehet rendes társat találni és nyilván vannak megbízhatatlan pasik is, csak úgy, mint Magyarországon. A lényeg, hogy egy hullámhosszon legyél a másik féllel és nem lesz olyan akadály előttetek, amit ne lehetne legyőzni. Ahogy az apósom fogalmazott az itthoni esküvőnkön a köszöntőbeszédében: “más a külső, a nyelv, a kultúra, de azzal a szeretettel, ami közöttük van, mindig mindent meg fognak tudni oldani.” :) 

Milyen lényeges különbségeket fedeztél fel Dél-Korea és Magyarország között?
Az elején nagyobb volt a szakadék közöttünk, de ennyi idő alatt úgymond kikevertünk magunknak egy közös kultúrát. A legnehezebb dolog számomra a koreai munkamorál elfogadása volt. A férjemnek nem átlagos a munkaideje, ráadásul sokszor hétvégén is dolgozni, kell, emiatt nem egyszerű programot tervezni, de azért mindig megoldjuk valahogy.

Amikor Dél-Koreában vagy, mi az a dolog, ami leginkább hiányzik Magyarországról?
A családom, a barátaim és persze a háziállataim! 5 mentett cica (Cicó, Edi, Lüszi, Dió és Szodzsu) és egy szintén mentett kutya (Benedek) boldog tulajdonosai vagyunk, akiket anyukám lát el egyedül, amikor elutazunk. Termékek még soha nem hiányoztak. Az évek alatt rengeteg nyugati cikk tört be a koreai piacra, így szinte nem tudsz olyat mondani, amit ne lehetne kint is megvenni legyen az a kedvenc mosószerem vagy csokoládém.

Amikor Magyarországon vagy, mi az a dolog, ami a leginkább hiányzik Dél-Koreából?
Nem rég tértem haza egy hosszabb utazásról és egész egyszerűen hiányoznak a koreai mindennapok. Imádok az anyósommal főzni tanulni, mindig nagyokat nevetünk közben, a sógornőm gyermekeivel játszani, vagy éppen csak sétálgatni az utcán a koreai forgatagban. Van valami varázslatos ebben az országban.

Mi döbbentett meg leginkább? Ért-e kultur sokk?
Elég rugalmas vagyok, így nem döbbentett meg túl sok dolog. Talán azon lepődtem meg a legjobban, hogy a templom mekkora szerepet tölt be a legtöbb koreai család életében. Nem gondoltam volna, hogy már, több keresztény van az országban, mint buddhista. Ráadásul ott ez nem csak arról szól, hogy az ember elmegy a vasárnapi misére. Egy nagy közösség alakul ki, ahol mindenki segíti a másikat, van közös ebéd a prédikáció után és az egész vasárnapot a templomnak szentelik.

Van kedvenc helyed Dél-Koreában?
Sokat szoktunk kirándulni, amikor kint vagyok, szeretek új helyeket felfedezni. A kedvencem Jeju szigete, egyszer eltöltöttünk ott 4 napot a férjem családjával. Gyönyörű tájakat láttunk arra felé és mindenképpen tervezek vissza térni.

Hallani olyan híreket, hogy a koreai emberek nem szeretik a külföldieket. Ennek a kijelentésnek van valóság alapja? Mennyire vetted ezt észre a kint léted alatt?
Szerintem alapvetően arról van szó, hogy félnek az ismeretlentől. A férjem szülei is bevallották, hogy az elején nem örültek teljes mértékben egy külföldi barátnőnek, de korrektek voltak annyira, hogy meg akartak ismerni. Azóta pedig imádnak és nem is tudnak mást elképzelni helyettem! :) Nem lehet hibáztatni őket, hiszen mennyit látnak a nyugati kultúrából? Egy két filmet maximum, amiben nem biztos, hogy mindig pozitívan tüntetnek fel minket külföldieket.
Európai szemmel milyenek a koreai ételek? Van kedvenc ételed? Van olyan, amit nem tudsz megenni valami miatt?
A koreai gasztronómiacsodálatos. Imádom az ételeiket, itthon is sokszor főzünk és koreai étterembe is szoktunk járni. A kis köretek tárháza kimeríthetetlen, ezeket otthon is el lehet készíteni, de idő hiányában a boltban kapható termékek is egyre népszerűbbek.

A kedvenc ételem a galbi, ami sertéshús egy édeskés pácban érlelve. Az étteremben magadnak kell megsütni a húst, de a köreteket előre kihozzák, hogy abból lehessen már csipegetni. A tengeri herkentyűkkel hadi lábon állok, pedig ez is szerves részét képezi a kinti konyhának, a polipot például nem tudom megenni.

Hogyan tanultál meg koreaiul? Milyen szinten beszéled a nyelvet? Mennyire nehéz a nyelv elsajátítása? 
Pár évvel ezelőtt elkezdtem egy nyelvtanfolyamot, ami nagyon tetszett, de akkortájt vettek fel légiutas-kísérőnek és az időbeosztás nem volt összeegyeztethető az órákkal. Most egyetemista vagyok és ugyanez a helyzet. Írni-olvasni már tudok és elég nagy a szókincsem, de az igazi áttörést szerintem akkor tudom elérni, amikor majd kiköltözünk Dél- Koreába. 

Egyetemek szoktak hirdetni fél vagy egyéves intenzív nyelvtanfolyamokat, ezeken középszintig lehet eljutni. Egy ilyen tanfolyamra szeretnék majd járni és reménykedem, hogy az ottani környezetben ragad majd rám a tudás.

Ha valaki kiszeretne menni Dél-Koreába (akár turistaként, akár tanulni, vagy dolgozni) mennyire kell beszélnie a nyelvet?
Ez azon is múlik, hogy merre szeretne menni az ember. Tapasztalatom szerint Szöulban jobban tudnak, vagy legalábbis jobban meg mernek szólalni a helyiek angolul. Ha térképpel a kezedben állsz az utcán és látják, hogy keresel valamit, akkor kérés nélkül segítenek.

A munka világa már egy más dolog. Ha koreai cégnél szeretne elhelyezkedni valaki, akkor alap elvárás a nyelvtudás, ráadásul nehéz betörni a piacra, hiszen rengetegen vannak.

Milyennek tudnád leírni a koreai hétköznapokat?
Az első szó, ami eszembe jut: bálli bálli, vagyis gyorsan gyorsan. Mindig rohanunk valahová és ez az anyósom kedvenc kifejezése, de már több embertől hallottam az utcán is. Elég türelmetlen nép és mindent azonnal akarnak! Még egy érdekesség, hogy sok család étteremben eszik majdnem minden nap. Ha nem a házias ízekre vágyik az ember, akkor megéri étterembe járni, ugyanis nem feltétlenül olcsóbb, ha otthon főzöl, főként, ha hús is van az ételben. Így legalább a sok mosogatást is megússzák.

Milyen ünnepek, fesztiválok vannak Dél-Koreában? Melyik számodra a legkedvesebb?
Két nagyobb ünnep van, amikor még ott is megáll az élet félig-meddig, a Cshuszok (Hálaadás) és a Szollal (Koreai újév). Ilyenkor mindenki hazalátogat a családi házba, meglátogatják az elhunyt rokonok sírját és rengeteget esznek. Azt mondják, hogy ez a két alkalom a háziasszonyok legnehezebb időszaka, ugyanis nagyon sok tradicionális ételt kell elkészíteniük rövid idő alatt. Nagy szívfájdalmam, hogy a Karácsony nem egy családi ünnep kint. Szenteste például az a szokás, hogy a szerelmespárok randizni mennek valahova.

Rengeteg fesztivál van Koreában, de még nem nagyon volt alkalmam ilyesmin részt venni. Szerintem a cseresznyevirágzás időszaka lesz a kedvencem, ezt is összekötik mindenféle programmal.
Szerinted milyen szokások vannak, amelyek nagyban eltérnek a magyartól?
Például, hogy házasságkötésnél nem csak egy férfi és egy nő kötik össze az életüket, ott ilyenkor a két család egyesül. Ezért is nagyon fontos, hogy a családok megismerjék egymást. Anyukámnak is el kellett jönnie velem Koreába az itthoni szertartás előtt.

Vagy, hogy ott is vannak a metrón és a buszon időseknek, állapotos kismamáknak fenntartott ülések, viszont Magyarországgal ellentétben, ha ezekre valaki olyan ül le, aki nem szorul rá, nem hagyják szó nélkül. Az is nagy eltérés, hogy amikor először találkozol valakivel, akkor az első kérdése az lesz, hány éves vagy? Ez arr, jó, hogy kiderüljön, milyen megszólítás illet meg. Véleményem szerint emiatt a hierarchikus rendszer miatt sajnos nem tudnak annyira elmélyülni a barátságok.

Milyen tanácsokkal tudnál szolgálni azoknak az embereknek, akik kint szeretnének tanulni vagy dolgozni? Esetleg nyaralni?
Szerintem Ázsiát mindenképp látni kell legalább egyszer. Ha diákként megy ki valaki, akkor van lehetőség ösztöndíjat kapni, Koreában sok pénz van az oktatásban, ezért modern környezetben, jó feltételekkel tud kint tanulni az ember. Én magam is szeretném majd ott folytatni a tanulmányaim mesterképzésen. A legjobb barátnőm már több ázsiai országban járt és ő úgy fogalmazott, hogy Koreát érezte a legkészebbnek a külföldiek fogadására, így utazás szempontjából is jó választás lehet.

Talán munkát találni a legnehezebb kint. Ahogy már korábban is írtam, a nyelvtudás egy lényeges elvárás, de még ez sem garancia, hogy egy külföldit választanak majd a koreai munkavállaló helyett.
Mi a kedvenc koreai élményed?
A legújabb kedvencem a tradicionális teaceremónia (Pyaebek), amit az esküvő után tartottunk. Ezen a család vett csak részt, így bensőségesebb volt a hangulat. Egy nagyon különleges esküvői ruhát (hanbokot) adtak ránk és ebben csináltuk végig a szertartást. Az idősebb rokonok jó tanácsokkal láttak el minket a házassággal kapcsolatban és szuper fotókat készítettünk együtt. A férjem szülei koreai datolyát és gesztenyét dobtak a szoknyámra, a hagyomány szerint annyi gyermekünk lesz, ahányat elkapunk. 4 fiú és 2 lány várható az előrejelzés szerint!! :)

Ha szeretnétek többet megtudni Csilláról és a hétköznapjairól, vagy a Dél-Koreában töltött napjairól, akkor kövessétek őt instagramon vagy olvassátok a blogját. Nagyon sok érdekességet olvashattok tőle. ^^ Csillának pedig nagyon hálásak vagyunk, hogy elvállalta az interjút a kevés szabadideje mellett. Köszönjük szépen! ^^

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése