Mielőtt belekezdenénk egy fogalom magyarázattal kezdenék.

Fanmade: Rajongók által készített

Merch /a Merchandise rövidítése/: Egy olyan árú, termék, amit valamilyen esemény/film kapcsán árusítanak.

Most 20 olyan "terméket" fogunk felsorolni, amiket K-Pop rajongók készítettek K-Pop rajongóknak. Lehet arról vitatkozni, hogy egy-egy termék megéri-e az árát vagy sem, de abban biztosak lehetünk, hogy a lent felsorakoztatott holmikba rengeteg időt és energiát fektettek.

/Az árakat minden esetben kerek ezer forintra kerekítettem./

20.: BTS - "Boy With Luv" dzseki 175 USD /53 000 Ft/ értékben

19.: BTS - Wings által inspirálódott  cipő 175 USD /53 000 Ft/ értékben

18.: BTS - Spring Day által inspirálódott  cipő 181 USD /55 000 Ft/ értékben

17.: BTS photocard szett vízfestékkel megfestve 199 USD /61 000 Ft/ értékben

16.: BT21 cipő 200 USD /61 000 Ft/ értékben

15.: BT21 cipő 200 USD /61 000 Ft/ értékben

14.: BIGBANG -G-Dragon kézzel hímzett portré 200 USD /61 000 Ft/ értékben

13.: BTS - V mozaikportré 225 USD /69 000 Ft/ értékben

12.: BTS - SUGA mozaikportré 225 USD /69 000 Ft/ értékben

11.: BTS - Jin mozaikportré 225 USD /69 000 Ft/ értékben

10.: BTS - RM mozaikportré 225 USD /69 000 Ft/ értékben

09.: BTS - JungKook és V öltöztethetős plüssfigura 231 USD /70 000 Ft/ értékben

08.: BTS - V festmény 390 USD /119 000 Ft/ értékben

Dél-Koreában az LMBTQ közösség tagjairól gyakran gondolják úgy az emberek, hogy valamilyen fogyatékosság vagy mentális betegség miatt tartoznak a közösségbe, de az erősen konzervatív egyház egyenesen bűnnek tekinti ezen emberek létezését. Az országban nincsenek diszkrimináció ellenes törvények, de a valóság teljesen mást takar (hiszen nagyon sok a visszaélés ezen fiatalok helyzetével, ami miatt egyetlen kiútnak a halált tekintik), amiről a BBC egyik riportere Laura Bicker is beszámolt, aki ebben a témában készített riportot.

Egy vállalati vacsora változtatta meg az akkor 20 éves munkavállaló Kim Wook Suk (szerk.megj.: nem ez az igazi neve, azért, hogy ne lehessen beazonosítani más nevet kapott) életét. Egy munkatársa berúgott az étteremben, az asztalra csapott, hogy mindenki rá figyeljen és elárult mindent a fiúról, majd kiütötte Kim-et. "Úgy éreztem, mintha az égből zuhantam volna le. Annyira féltem és sokkot kaptam. Senki sem számított erre" - nyilatkozta Kim. A fiatal srácot azonnal kirúgták az étteremből és az étterem tulajdonosa, aki keresztény protestáns volt, ráparancsolt, hogy azonnal távozzon az étterem közeléből. "Azt mondta, hogy a homoszexualitás bűn és hogy ez okozta az AIDS-et. Azt mondta, hogy nem akarja, hogy terjesszem a homoszexualitást a többi munkavállaló között" - mesélte a fiú. Miután távozott az étteremből az élete még rosszabbá fordult, mivel a tulajdonos fiú felkereste Kim édesanyját és kitálalt neki, hogy a fia meleg. "Amikor haza értem azt mondta, hogy hagyjam el a házat és hogy nincs szüksége olyan fiú gyerekre, mint amilyen én vagyok. Tehát kilakoltattak."

Mint sok más dél-koreai tinédzser Kim Wook Suk is évek óta titkolta és próbálta leplezni szexualitását. Protestáns anya nevelte, aki arra tanította, hogy melegnek lenni bűn és ez egyet jelent azzal, hogy ezen emberek a Pokolban fognak elégni. Félve hallgatta a lelkész prédikációját a templomban, aki szintén azt sulykolta belé, hogy melegnek lenni egyfajta betegség és hogy bűn, ami nem szokatlan egy olyan országban, ahol a népesség 20%-a a konzervatív egyházakhoz tartoznak. Annak ellenére, hogy szexualitása miatt kirúgták és hajléktalanná vált, hisz benne Kim, hogy Dél-Korea egyszer megváltozhat.

Az interjú során egy speciális, szivárvány színű póló volt rajta, ami a diszkrimináció ellenes törvény elfogadását kéri. Kim úgy véli, hogyha elfogadnák a törvényt, akkor az LMBTQ közösség tagjai számára az élet könnyebb lenne és számos fiatal életet menthetnének meg vele. Egy kérdőíves kutatás rávilágított arra, hogy a 18 év alatti, LMBTQ fiatalok 45%-a próbált meg öngyilkos lenni, míg 53%-uk próbált meg valamilyen önkárosítást csinálni. Ezek a számok rámutattak arra, hogy szüksége van ezen fiataloknak egy segélyvonalra, így létrehozták a "Chingusai" vagyis "Barátok Között" nevű vonalat. "Általában az érzéseikről beszélnek, hogy elszigetelődtek, elidegenedtek másoktól vagy hogy tehernek érzik a létezésüket" - nyilatkozta dr. Park Jae Wan, aki egy kórházban dolgozik és önkéntesként dolgozik éjszakánként a "Connecting Hearts" nevű segélyvonalnál. "Távol érzik magukat a tanáraiktól, barátaiktól vagy éppen a családtagjaiktól, mert nem értik vagy nem tudják, hogy mit jelent az LMBTQ". 

Az orvos úgy véli, tartósabb megoldást kell találni a fiatalok helyzetére és ez magában foglalja az új törvényjavaslat elfogadását. "Komolyan el kell gondolkodnunk a szexuális kisebbségek helyzetéről és gondolnunk kell olyan dolgokra, amikre szükségük van" - nyilatkozta dr. Park. A homoszexualitás nem illegális Dél-Koreában és 2003 óta már nem sorolják be a "káros és obszcén" kategóriába, de hátrányos megkülönböztetésük a mai napig széles körben elterjedt. A "Koreai Társadalmi Integrációs" felmérésből kiderül, hogy a dél-koreaiak fele nem akar meleg barátot, szomszédot vagy munkatársat, ami nagyon magas arány. Az erőszaknak kitett meleg és leszbikus tinédzserek aránya szintén magas. A "Koreai Nemzeti Emberi Jogok Bizottságának" a közvélemény kutatása szerint a fiatalok 92%-a aggódott azon, hogy bármilyen gyűlöletnek vagy bűncselekménynek lesznek kitéve, csak azért, mert saját nemükhöz vonzódnak. Az interjú alanya Kim Wook Suk is megtapasztalta ezeket. Anyja megpróbálta őt "megmenteni", de féltette a családját. "Volt hogy, azokkal az emberekkel, akikkel együtt jár templomba többször is megpróbáltak elrabolni, hogy terápiára vigyenek. Volt, hogy végig kellett ülnöm ezeket a terápiákat, de volt, hogy sikerült elmenekülnöm vagy kikerülnöm őket" - nyilatkozta Kim.

Ezek után a fiatal srác gyakran a háta mögé néz, ha az utcán sétál. Egyszer késő este egyedül sétált a parkban, amikor egy férfi megkereste őt és azt mondta a homoszexualitás egy megbocsáthatatlan bűn és haza kell térnie a szüleihez, mielőtt bambuszpálcával megveri. Kim szerint az anyja bérelte fel a férfit a terápia részeként. "A diszkriminációs ellenes törvény elfogadása üzenetet küld a társadalomnak, hogy az embereket nem szabad a szexuális irányultságuk alapján eltérően kezelni. Amikor egy társadalom például elveket állít fel, az iskolák képesek lesznek reagáló intézkedéseket hozni, amikor a gyerekeket zaklatják. Jelenleg Dél-Koreában nincs intézményesített intézkedés a diszkriminatív helyzetek kezelésére" - nyilatkozta Choi Hye In ügyvéd, amikor a BBC riportere, Laura Bicker megkereste Kim történetével kapcsolatban.

A koreai LMBTQ közösség 2007 óta szorgalmazza a változásukat és a hangjuk egyre messzebb ér, de az ellenkező oldal is egyre jobban kifejezi ellenszenvét. A protestáns keresztény közösség annyira aggódik, hogy a homoszexualitást elfogadják Dél-Koreában, hogy még a busan-i "Queer Festival"-t is megtudták akadályozni, hiszen az egyház nyomására a szervezők visszamondták a programokat. A BBC-nek tett nyilatkozatuk szerint az LMBTQ emberek "etikátlanok és rendellenesek", ezért jogosnak tartják a diszkriminációjukat. Miután a busan-i fesztivált elintézték 2017 szeptemberben az Incheon-ban tartott "Queer Festival"-ra is kiment több ezer hívő, hogy a melegek jogai ellen tüntessenek. Olyan táblákat helyeztek ki, mint a "mond nemet a homoszexualitásra és igent a valódi szerelemre", illetve a fesztivál közelében, olyan szöveget vetítettek ki nagy képernyőn, hogy a melegek felelősek az AIDS terjedéséért és miattuk kell a kormánynak több milliót költeni a betegség megelőzésére és kezelésére. Egy ellentüntető nyilatkozta, hogy: "A homoszexualitás lerombolja az országot, ha ezt tesszük elfog veszni Dél-Korea." A riporternő megkérdezte az ellentüntetőket, hogy miért csinálják azt, amit, mire ezeket a válaszokat kapta:

"Mert keresztények vagyunk. Nem azért vagyunk itt, hogy másokat hibáztassunk, hanem, mert szeretjük a szomszédainkat. Nem akarjuk, hogy a Pokolra jussanak egy nem igaz szerelem miatt. Ha igazán szeretjük őket, jó hírekkel árasszuk el őket és megakadályozzuk azt, hogy Pokolra jussanak."

"Ha csak halkan mutatjuk ki Jézus Krisztus iránti szeretetünket, az nem fog működni."

"Az igaz szeretet az, hogy megakadályozzuk azt, hogy a Pokolra jussanak. Kiabálnunk kell, mert nincs időnk. Ez egy sürgető probléma."

A két "fesztivál" közötti utcán, amikor az ellentüntetők felkiáltottak két külföldi srác, szolidaritásuk jeléül megcsókolta egymást, ezzel kifejezve a támogatásukat a melegek jogai mellett.
2018-ban viszont sokkal hevesebb volt a reakciója az ellentüntetőknek, hiszen számos tüntető szaladt a békésen vonuló tömegbe és megtámadták a felvonulás résztvevőit, hogy megakadályozzák az utcán való vonulásukat. 2019-ben ezért kb. 3000 rendőrt toboroztak, hogy legalább a résztvevőket valamennyire megtudják védeni.

Úgy tűnik, hogy valamiért Dél-Korea sokkal kevésbé tolerálja az LMBTQ közösséget, mint más ázsiai országok hiszen 2018-ban legálissá vált Tajvanon a melegházasság (elsőként Ázsiában), illetve elsőként választottak meg Japánban nyíltan meleg törvényhozót, még az ellenzék is támogatta azt a felmérést, miszerint megkérdezzék a lakosságot, hogy támogatnák-e az azonos neműek házasságát, aminek az lett az eredménye, hogy a 20-60 év közötti emberek 78%-a támogatná, illetve Japán 47 prefektúrája közül Ibaraki prefektúra állt ki elsőként a melegek jogait szorgalmazó törvények mellett.

Akkor miért ilyen elutasító Dél-Korea, amikor a környező országok elfogadóak? Dél-Koreában sok a protestáns egyház, amelyek közül nem mind van az LMBTQ közösség ellen, de a java igen. Lim Borah, a szöuli Sumdol Hyangrin gyülekezet lelkésze egyike azon kevés dél-koreai protestáns egyháznak, amely elfogadja az LMBTQ emberek jogait. Úgy véli, hogy a diszkriminációellenes törvény elleni hangos ellenállás a gyülekezetek összegyűjtésének módja, miközben az egyházba járók száma csökkenni kezdett. "Az egyház ezt használja a gyülekezet egyesítésére. A történelemben láthattuk, hogy ha erős ellenséget állítottak elő az emberek, akkor összegyűltek és egyesültek az emberek mögötte. Azt hiszem, ez az oka annak, hogy a homoszexualitás iránti gyűlölet ilyen magas.  vallástól függetlenül úgy gondolom, hogy a diszkriminációellenes törvénynek az alapvető emberi jogok alaptörvényévé kell válnia. Remélem, hogy hamarosan valósággá válik" - nyilatkozta Borah, akit a nézetei miatt eretneknek neveztek.

Történetünk főhőse, Kim Wook Suk még ezek ellenére is reményteli, miközben barátjával él boldog párkapcsolatban, s közösen álmodnak egy szebb jövőről, amikor a koreai társadalom elfogadja őket. Azóta beszélőviszonyban van az édesanyjával, de a beszélgetéseik korlátozottak: "Még mindig nem fogadott el azért, amilyen vagyok. Még mindig úgy gondolja, hogy tévedek, mert egy másik férfit szeretek, de már nem vitatkozok ezen édesanyámmal."
A BBC cikkének a végén volt egy érdekes videó, ami a témába illik, de nem teljesen kapcsolódik a cikkhez ez pedig a katonaság. Egy, a nevét és kilétét kérő meleg katona kitálalt a kötelező sorkatonasággal és úgy a katonasággal kapcsolatban, illetve egyike azon 18 katonának, aki perbe fogta a rendszert. Úgy gondolja, hogy ez a törvény megöli a meleg férfiakat, hiszen a katonaság kötelező minden férfinek, ez alól kivétel olyan betegség vagy baleseti sérülés, amelyek miatt kizárható a rendszerből az egyén, viszont a homoszexualitás egyenesen illegális a katonai törvények szerint. A katona elárulta, hogy rettegésben töltötte a napjait, hiszen minden lépésüket leellenőrzik, hogy mit csinálnak a telefonjaikon, kivel beszélgetnek és mit, a kiképző tiszteknek pedig joguk van arra, hogy bele is nézzenek a készülékekbe, hogy igazat mondanak-e a katonák, illetve számon kérik azt is, hogy aznap kikkel találkoztak és mit csináltak közösen. A katonaság felelősségre vonhatja azt a férfit, akinek meleg randi applikáció van a telefonján. Akit ezen rajta kapnak, akár két év börtönt is kaphatnak, illetve mentesítik a katonai szolgálat alól (nem a legszebb módon). A katona is ugyan azokról a negatívumokról számolt be, amit fentebb olvashattatok.

Valószínűleg sokan tudjátok, hogy HeeChul hobbi szinten szokott írni. Általában meséket ír, de néha "ráfanyalodik" a fanfiction írásra is, ilyenkor előszeretettel ír csapattársairól, a Super Junior tagjairól vagy épp magáról BL hangvételű szösszeneteket. Most néhány valóban félperces /vagy épp negyed perces/ irományokat olvashatok mindenki kedvenc csodabogarától, Heenimtől! 

HeeChul x LeeTeuk

DongHae x EunHyuk x SiWon

Pár hónapja megváltozott a mindennapi rutinunk, sokan a négy fal közé kényszerültek, így kényelmes ruhákban lehettünk otthon, nem feltétlen törődve a divattal. Most idolok által inspirált szetteket hozok nektek, amik kényelmesek otthonra, ha lazsálni szeretnénk, de elég divatosak ahhoz, hogy akár a városban is azokban járkáljunk. 

Melegítő/Két részes

Nem számít, hogy egy szettet hordunk, vagy csak egy sima topot, pulóvert egy melegítő nadrággal mindenhogy kényelmes és még divatosak is leszünk. A színesebb darabok fiatalosak, élénkek, míg a fekete-fehér kombó a maguk módján elegáns megjelenést kölcsönöznek.

Pizsama stílus

Mi is lehetne kényelmesebb a kedvenc pizsamánknál, alvós cuccunknál? Valószínűleg semmi, de manapság nagyon trendi a pizsama szerű öltözködés.

Túlméretezett darabok

Miközben otthon vagyunk mindenre vágyunk, csak kényelmetlen darabokra nem. Ha nem szeretnénk szűk ruhákban járni miután kimozdultunk az otthon kényelméből célszerű egy túlméretezett felsőt, vagy nadrágot felvenni, amik divatosak és a célnak megfelelnek.

Kapucnis pulcsi

Nem véletlen nyúlja le a legtöbb lány a pasija pulcsiját. Azt hihetnénk, hogy ez a darab egyre inkább kezd kimenni a divatból, hiszen azon kívül, hogy komfortos érzetet ad semmi extra. Viszont egyszerűek és puhák, s talán ezért is lettek újra divatosak. Használata mindig nagyszerű ötlet, mivel egy sima farmernadrágot is képes feldobni.

Farmer nadrág ~ Crop Top kombó 

Egy másik egyszerű módja annak, hogy az otthon kényelmét érezhessük (már ha valaki szeret farmerben lenni otthon). A farmer manapság alap darab, de a crop top pár éve robbant be újra a köztudatba, így -ahogy egy sima pulcsival- szintén fellehet vele dobni egy legalapabb nadrágot is. 

Melegítő nadrág mindennel (is)

Azok, akik home office-ban dolgoztak biztos ismerős számukra, hogy az ing alá nem kellett szűk nadrágokat vagy szoknyát viselniük, amik kényelmetlenek, hanem felvették a melegítő nadrágjukat és kényelmesen ültek benne. A koreai idolok körében eddig is divatos volt a melegítő nadrág akár egy kötött pulcsival, akár egy inggel vagy szinte bármivel elég egy hozzá passzoló darab és máris divatosak leszünk.

Manapság a legtöbb fiatal rendelkezik TikTok-kal, így nem meglepő, hogy több K-Pop bandának, idolnak és színésznek is van fiókja ezen a videómegosztó oldalon, hiszen itt is aktívan eltudják érni a rajongóikat, de avatatlan füleknél biztos felmerül, hogy mi is az a TikTok? Miért van mindenki oda érte? A TikTok egy 2012-ben, a ByteDance által létrehozott kínai videómegosztó, közösségi hálózati szolgáltatás. Az oldalra rövid tánc-, szinkron-, komédia- vagy tehetségvideókat lehet feltölteni. Az alkalmazást 2017-ben dobták ki iOS-ra és Android-ra. 2016 szeptemberében pedig Douyint néven indult útjának az alkalmazás Kínában, ami megfelel a kínai cenzúrának. (Forrás: Wikipédia) A kis kitérő után nézzük is, hogy kik azok az idolok, akiknek van TikTok-ja. A nevekre kattintva a link a profiljukra visz.

Vannak olyan események, tragédiák, amelyekre sajnos nem kapunk választ és sose derül ki (nagy valószínűséggel), hogy mi történt valójában. Míg az "esőkabátos gyilkos" vagy a "koreai zodiákusra" rátalált a rendőrség, addig Dél-Koreában is vannak, olyan gyilkosságok, amiknek az elkövetőire sose találtak rá. Most egy nagyon megrázó történetet olvashattok, mely Dél-Korea történelmének az egyik legnagyobb, legrejtélyesebb eltűnése, s talán a legnagyobb gyilkossága is, de az utóbbi még rejtélyesebb és még több kérdést fog felvetni bennünk. /FIGYELEM! A cikkben gyerekek eltűnéséről és valószínűsíthetően meggyilkolásukról lesz szó, így aki erre érzékeny, NE olvassa el! A képek tartalmazhatnak megrázó elemeket, mert habár nem mutatnak többet, mint egy filmben/sorozatban, mégis csak gyerekekről van szó!/
Szerintem minden szülő rémálma, hogy elengedi a gyermekét a legjobb barátaival játszani, de nem térnek soha többé vissza. Pontosan ugyan ez történt öt fiúgyermekkel 1991. március 26-án. Öt jó barát Woo Cheol Won (13), Jo Ho Yeon (12), Kim Yeong Gyu (11), Park Cha In (10) és Kim Jong Sik (9) közelebb álltak egymáshoz, mint a testvérek egy Daegu melletti kis faluban éltek közel egymáshoz. Mindig együtt játszottak egy, a falu melletti rizsföldön és nagyon jól ismerték a környéket. "A fiúk közelebb álltak egymáshoz, mint a testvérek. Olyanok voltak, mint az öt muskétás" - árulta el Woo a legidősebb fiú édesapja, amit a többi apa is megerősített. Park Cha In egyke gyermek volt: "Valamilyen szinten függtünk tőle. Soha nem okozott gondot és mindig is túl őszinte volt" - nyilatkozta édesapja. Kim szinten nagyon közel állt fiához, Yeong Gyu-hoz: "Megpróbáltunk minden szeretet megadni neki, amit megérdemelt és ő is nagyon szeretett bennünket. Nagyon okos és és vidám volt. Nagyszerű személyisége volt" - mondta az édesapa. Eltűnésük napja a választások miatt ünnepnap volt. "A fiam hazajött, hogy vastagabb kabátot vegyen fel. Megkérdeztem tőle, hogy hová megy, de nem válaszolt. Csak annyit mondott, hogy kint fognak játszani" - emlékezett vissza Woo.

A hat gyermek reggel 8 óra körül játszott közösen (az öt áldozat és Kim Tae Ryong, aki szintén helyi gyerek volt) Ho Yeon háza előtt, de egy szomszéd panaszkodott, hogy a gyerekek túl hangosak, ezért menjenek máshová játszani. Tae Ryong ezután elhagyta a csapatot és hazament, hogy reggelizzen. A többiek pedig úgy döntöttek, hogy felmennek egy közeli hegyre. Később a hatodik gyerek Tae szeretett volna csatlakozni a srácokkal, akikkel a hegy lábánál találkozott, de félt édesanyja szigorától, aki azt mondta neki, ne menjen messzire játszani, ezért végül levált a többiektől.

Kicsivel délután 1 óra után hívást kapott az egyik édesapa, hogy fia nem jelent meg a Taekwondo Akadémián. Nem sokkal később kiderült, hogy nem ő az egyetlen egy gyerek, aki hiányzik. "Egy barátom mondta, hogy látta az öt fiút. Megkérdezte tőlük, hogy hová mennek. A fiúk azt válaszolták neki, hogy szalamandra (gyík) tojásokat fognak keresni, ezért úgy gondoltuk, hogy felmentek a hegyre" - nyilatkozta Woo. Ebből arra következtettek, hogy a Waryong hegyre mentek fel, amin egy katonai bázis, egy tó és egy lövő pálya is volt. A szülők elkezdték a keresést, ám nem jártak sikerrel, semmi nyomát nem találták a gyerekeknek. Késő délután az újságírók is megérkeztek, akik a rendőrségtől tudták meg, hogy öt gyermek eltűnt. Az esettel kapcsolatban első furcsaság a tanúvallomások egy nő állítása szerint 9 óra körül látta a gyerekeket a Waryong-hegy körül, míg egy másik nő azt vallotta, hogy délután 2-kor látta a gyerekeket túrázni. Chael Won osztálytársai pedig azt mondták, hogy kicsivel dél körül látták a srácokat, ebéd előtt és azt mondták nekik, hogy túrázni mennek és golyókat, csöveket keresnek. Ham Seung Hoon egy általános iskolás beszámolója szerint 11:30-kor hallott egy sikolyt, de a fiúkat nem látta, még érdekesebb, hogy Jong Sik és Yeong Gyu édesanyja is hallotta a sikolyokat, akik szintén fél 12-őt mondtak.

"Kezdetben nem volt fontos ez a hír. A demokrácia melletti mozgalmak erősödtek Dél-Koreában és mindenkinek arra összpontosult a figyelme, hogy kit fognak majd megválasztani" - emlékszik vissza Jang Joon Young, aki akkortájt kezdő újságíró volt és ekkor volt az első országos választás, amit megtartottak Dél-Koreában. Az újságírók és a rendőrök is úgy gondolták, hogy a gyerekek csak sokáig játszanak kint, a rendőrök azt mondták a csalódott szülőknek, hogy várják haza a gyerekeiket. "Azt kiabálták, hogy a te hibád, hogy a gyerekek eltűntek. Neked kellett volna rájuk vigyázni" - emlékezett vissza Woo, aki elárulta, hogy miután a rendőrség haza küldte őket ment az ujjal mutogatás a szülők részéről egymásnak. A szülők este 6 órakor jöttek rá, hogy valami nincs rendjén, így elkezdték a gyerekeket keresni a hegyen és amikor nem találtak semmit 7:50 körül felhívták a rendőrséget. Végül hajnali 3-ig keresték a gyerekeket nyomtalanul. Aznap este Kim a gyermekével álmodott: "Zuhogott. A fiam az ajtó előtt volt. Bekukucskált, de egy szó nélkül eltűnt. Utána futottam és a nevét kiáltottam, de még csak vissza se nézett" - emlékezett vissza Kim.

Az eltűnésüket követő öt-hat nappal később mindenhol a gyerekekről szóló hírek jelentek meg, akik eltűntek a tojásgyűjtés közben, ezért elnevezték őket "békafiúknak". "Két napon belül az egész város tudta. Egy hét után mindenki arról beszélt, hogy a fiúk élnek-e még. Aztán a történetük országos hírré vált. Minden élet fontos, de ez az eset rendkívüli volt, hiszen öt gyermekről volt szó" - emlékezett vissza Jang, az újságíró. A szülők 1991. május 4-én vendégek voltak a "The Square Of Public Opinions" című műsorban, ahol elégedetlenségüket fejezték ki a nyomozással kapcsolatban és tiltakoztak a rendőrség azon álláspontja szerint, miszerint a gyermekeik elmenekültek tőlük. "Ez azt jelzi, hogy a rendőrség nagyon hamar le akarja zárni az ügyet. Azt akarjuk, hogy ezen változtassanak" - mondta az egyik apa a műsorban.

"Élő közvetítéseket tartottak a Seongseo Általános Iskolából, ahová a fiúk is jártak, ami egy nagyon ritka országos esemény volt az országban és a legnagyobb lehetőség arra is, hogy ismertessék az esetet" - írta Jang. A várakozásokat felülmúlva óriási figyelmet kapott az esemény és hirtelen telefonhívásokat kaptak és volt, aki úgy gondolta, hogy az egyik fiú hívta őket. A hívást félbeszakították, de úgy gondolták, hogy Jong Sik hívta fel őket, aki zokogva az édesanyját kérte. "Mindenki tapsolt és üvöltött: A gyerekek valahol élnek! Mindenki azt mondta, hogy keressük meg őket, hol vannak?" - emlékezik vissza Jang, aki elárulta, hogy sajnos csakúgy, mint korábban hamis hívásokat kaptak, sokan tréfának fogták fel a dolgot.

"A sugárzás után még nagyobb erőfeszítéseket tettünk, hogy a gyerekeket megtaláljuk" - árulta el Woo. Az akkori miniszterelnök Roh Tae Woo még nyilatkozatot is tett az ügyről és további vizsgálatokat rendelt el, százezreket mozgósított a gyermekek megtalálására. Egy éven át kutatták a hegyet, önkéntesekkel vonalakat alakítottak ki, figyelték az aljnövényzeteket miközben előre haladtak. "A rendőrség minden bizonyítékot keresett, amelyet találhatott, de addigra már nem volt értelme keresni, nem volt nyom. A rendőrség csak a parancsokat követte, szóval, úgy tettek, mintha valamit csinálnának. Mi, szülők semmit se jelentettünk nekik" - nyilatkozta Park. Több mint 8 millió szórólapot osztottak szét országszerte és a szülők 35 000 $-os nyomravezetői díjat ajánlottak fel. A rendőrség ekkortájt 550 hamis hívást kapott, sőt volt olyan, aki kihasználta az egészet és azt állította, hogy elrabolta a fiúkat és váltságdíjat követelt a szülőktől.

Az öt apa végül a fejébe vette, hogy mindent megtesznek az eltűnt gyerekekért. Abba hagyták a munkájukat, béreltek egy kis teherautót és folyamatosan keresték a fiúkat az ország különböző pontjain nem számítva, hogy éppen esett az eső vagy a hó, vagy hogy tűző napsütés volt. A teherautó egyik felén a gyerekek fényképei voltak, amiket ragasztóval bevontak, hogy ellenálló legyen az időjárásnak és a kocsira írták, hogy "Kérjük, segítsenek megtalálni a gyermekeinket!"

"Nem tehettünk többet. Nem tudtunk segítséget kérni a szakértőktől, ezért nyilvános helyeken brosúrákat helyeztünk ki" - emlékszik vissza Park. Na Ju Bong csatlakozott hozzájuk és látta azt a nehézséget, amin a szülők átmentek. "Egy nap észrevettük, hogy Yeong Gyu édesapja egyre sápadtabb lett és az arca kék lett. Altatóktól függött" - mondta Na, aki az eltűnt gyermekek és családjuk keresésével foglalkozó nemzeti szervezet elnöke volt. "Láttuk, hogy még egy erős ember is elveszti az egészségét egy idő után. Nem tudtam hátat fordítani nekik" - nyilatkozta Ju Bong. Kim nem tudott aludni, mert mindig a fiára gondolt: "Féltem, hogy álmaimban találkozhatok a fiammal. Szülőként tehetetlennek éreztem magam és nem láttam értelmét tovább élni".
"Még néhány embert is küldtek az otthonainkba és mindenről beszámoltak a főnökeiknek. Ki kezeli így a szülőket, miközben eltűntek a gyerekeik? Ahelyett, hogy minket gyanúsítottak volna, a gyermekeinket kellett volna keresniük. Amit velünk tettek az abszurd volt" - mesélte később Park felháborodottan. Na a szülők mellett állt, de voltak kételyei. "Abban az időben a fiúkról szóló hírek folyamatosan a Waryong-hegyi támaszpontra mutattak. Azon töprengtem, hogy a rendőrség miért nem vizsgálta a katonaságot, amikor mindenki őket említette" - nyilatkozta Na.

A szülők maguk is azon tűnődtek, hogy az eset kapcsolódik-e a közeli lőtérhez vagy valami máshoz, ami a katonasághoz köthető. Azon a napon, amikor a gyerekek eltűntek Cheol Won barátja egy pisztoly és egy sikítás hangját hallotta. Aztán csend lett, de mivel a rendőrség szerint ez nem volt súlyos bizonyíték, nem is kezelték úgy, a mai napig pletykának gondolják a helyiek. Néhány év után az emberek érdeklődése a nyomozás iránt elhalványult, csupán a szülőket érdekelte a dolog. A közvélemény szerint a rendőrök mindent megtettek. A szülők még Szöulba is elmentek, hogy az újságok tovább foglalkozzanak az üggyel, de az igényeik miatt "kirúgták" őket. Az apák adósságot halmoztak fel az országjáró útjaik miatt és vigyázniuk kellett a család többi tagjára is, így három évvel a fiúk eltűnése után 1994-ben visszamentek a korábbi munkahelyeikre dolgozni. Két évvel később, 1996-ban miután újjáépítették az életüket a rendőrség vádat emelt egyikük ellen. Kim Ga Won kriminálpszichológus az USA-ban tanulmányozta az esetet és úgy vélte, Jong Sik házában temették el a gyerekeket, így Kim-et őrizetbe vették, hiszen arról a napról nem tudott három óra hosszáról elszámolni, ez az az első három óra hossza volt miután a gyerekek eltűntek.

A 90-es években alig volt kriminálpszichológus Dél-Koreában, ezért sokan hittek Kim Ga Won elméletében és bíztak benne, de a szülők kételkedtek, hogy bárki képes lett volna a saját gyermekét és a barátait megölni, majd a háza alá temetni. A helyiek is kételkedtek, hogy mindezt Kim, az édesapa megtudta volna csinálni három óra hossza alatt. A hitetlenség ellenére a rendőrség nyomozott a házban média jelenléte mellett, hiszen az újságírók kint voltak és tudósítottak mindenről. Végül semmit se találtak és a ház teljesen tönkrement, a pszichológust pedig elakarták fogni az emberek, ezért a saját biztonsága érdekében a rendőrségre szállították. Jong Sik édesapja, Kim Cheol Gyu végül öt évvel később elhunyt májrákban, a negyvenes éveiben. "Azt hiszem beteg lett, mert kimerült az eltűnt fiának keresésében" - nyilatkozta Woo.

Egy évvel az apa halála után és 11 évvel a fiúk eltűnése után 2002. szeptember 26-án megtalálták a fiúk földi maradványait a falutól néhány kilométerre fekvő területen. Amikor a szülők kiérkeztek már egy csomó ember kint volt, a fiúkból csak csontok és ruhák maradtak. A fiúk maradványait két helyi fedezte fel, amikor az erdőben makkot gyűjtöttek, a sziklák között régi ruhákra lettek figyelmesek és egy csomó furcsa dologra. Az egyik gyermeknél olyan volt, mintha a nadrágját a vállára rakták volna és a csuklói össze voltak kötve, amikor pedig kutakodtak a csomóból egy üres patront és fel nem használt golyókat találtak. Kim, az egyik apa megvolt róla győződve ezek után, hogy a gyerekeket lelőtték. A rendőrség a helyszínre hívta Chae Jong Min-t, aki a Kyungbook Egyetemen volt törvényszéki professzor. Cha Jong Min elárulta, hogy a rendőrség nem volt jó a holttestek ásatásában, csak ástak és kiszedtek bármint, amit találtak, nem tudtak jobbat. A rendőrség a koponyákat és a hosszú csontokat együtt rendezte, ami nevetséges volt, hiszen egy szakértő egy testté rakná össze a csontokat. Tehát két-óra hossza alatt a rendőrök rengeteg hibát követtek el. Ebben az időben nem volt kifejlesztve semmilyen technika, ami a rendőröknek megtanította volna a helyes helyszínelés szabályait ilyen esetben és közös munka sem volt, olyan szakemberekkel, akik jártasak lettek volna a helyszínelésben.
Az ásatásokat követő egy nappal később a rendőrök azon a véleményen voltak, hogy hipotermia (kihűlés) volt a halál oka, mivel a hegyen akkor 3° volt, aminek hatására a Koreai Alpesi Föderációból álló csoport felhívta a turisták figyelmét a kihűlés esélyeire. Choi Won Seok az egyik kereső csapat vezetője nem így látta a dolgot: "Ez a terület egyáltalán nem magas. Még 100 méterre se volt az utcától. Csak a józan eszünket kellett volna használni, ha hideg volt és esett az eső csupán öt percre lett volna szükségük a gyerekeknek, hogy haza fussanak." Chae, a törvényszéki professzor is furcsának találta ezt a teóriát: "Ha a gyerekek természetes úton haltak volna meg, akkor a testüket valamilyen szennyeződés tetején találtuk volna meg. Amikor szennyeződés tetején vannak és elkezdődik a test foszlása az állatok jönnek és széthordják a testet, vagyis a csontokat széthordják. Mindazonáltal a csontokat mind eltemették, ami azt jelenti, hogy valaki megölte és aprólékosan elrejtette őket. Tehát ki kellett találnunk, hogy miért és mi az, amit nem tudunk." Később megerősítést nyert, hogy a talált golyó a katonai lőtérről eredt, amit az 50. gyalogos divízió is megerősített. Viszont a katonaság, egy sajtótájékoztatón, ragaszkodott ahhoz, hogy semmi közük sincs a halálesetekhez, és hogy nem volt gyakorlat azon a napon, amikor a gyerekek eltűntek, a munkaszüneti napra hivatkozva.

Park viszont egy furcsa, szokatlan részre hívta fel a figyelmet, miszerint a megbízott tisztségviselők maguk is lőhetnek, tehát lehetett volna tipikus szabadnap, de ha kedvük volt a katonáknak lőni, akkor parancs nélkül is tehették. A gyerekek holttestét pedig minimum 100, de legfeljebb 300 méterre találták meg a lőtértől, ami egy M-16-os puska tényleges hatóköre, és pont 1994-ben helyezték át a katonákat egy másik városba. A férfi azt is elárulta, hogy azon a napon lőtt egy katona a lőtéren és a maradék golyóit is felhasználta, azonban a katonaság a mai napig se fedte fel a katona személyazonosságát.

Chae törvényszéki csapata csupán azokat a csontokat vizsgálhatta, amelyeket a rendőrség ásott ki és amik bizonyítékokként voltak számon tartva. A csapat éles vágásokat vélt felfedezni a gyermekek koponyáin, amelyeket csak ember csinálhatott fegyverrel. "Az egyik gyerek ruhája a szeme előtt volt, ami azt jelenti, hogy a tettes eltakarta a szemét mielőtt meggyilkolta volna úgy, hogy valamilyen fegyverrel megütötte a fejüket." Számos szakértő gondolta úgy, hogy egy pszichopata csinálta ezt, de sem előtte, sem utána nem volt ehhez az esethez hasonló.

A szülők a gyerekek hamvait végül a Csendes-óceánba szórták, azt akarták, hogyha együtt hunytak el, akkor együtt játszanak a túlvilágon. Kang Ji Won a szülők ügyvédje pedig pert indított a rendőrség ellen, mert nem megfelelően végezték el a munkájukat és számos olyan hibát vétettek, aminek hatására bizonyítékokat semmisítettek meg. A pert viszont elveszítették mindhárom alkalommal, a bírák nem vonták felelősségre a rendőrséget. Egy összeesküvés elmélet szerint Roh Tae Woo, akkori miniszterelnök, nagyon támogatta a katonaságot, aminek a nép nem feltétlen örült, így "veszélyes időszakban" volt elnök és emiatt nem vizsgálódtak a rendőrök a katonaságnál.

Kim, az egyik édesapa volt az, aki mondta a szülők véleményét: "Úgy gondoljuk, hogy egy gyerek egy véletlenszerű lövöldözésben halt meg és hogy a többieket is elhallgattassák szintén megölték őket, hogy elfedjék a balesetet." Soha, senkit se tartóztattak le a gyerekek halálával kapcsolatban, még ha a leglogikusabb magyarázat az, hogy egy kóbor golyó ölte meg az egyik gyereket. Az ügy 15 év után 2006-ban elévült, de az aktivistáknak és a népnek a nyomására egy olyan törvény született, hogyha habár elévül egy ügy, de ha találnak egy új, nyomra vezető bizonyítékot az ügyet újra nyithatják. Woo szerint a felelősöket, a gyilkosokat továbbra is keresni kell és úgy vélik a szülők, hogy a rendőrség fejlődött annyit, hogy akár megoldják az ügyet. Manapság az apák a 60-as, 70-es éveikben járnak és a mai napig várják, hogy megtudják az igazságot a fiaik gyilkosságával kapcsolatban.
Az üggyel kapcsolatban számos teória és kérdés felmerült, jogosan. Ha a gyerekek 1991. március 26-án eltűntek és valószínűleg már aznap meggyilkolták és elásták őket, miért nem vett részt a keresésében a rendőrség és a katonaság? Miért vannak ellentmondásos időbeli eltolódások a tanúvallomásokban? Hogyan tudott egy ember öt gyerekkel végezni úgy, hogy azok közül legalább egy nem menekült el? Elkülönítették a fiúkat, vagy az egyikük levált és a másik négy a lövés hallatára indult a keresésére? Hogyan tévedhettek el a fiúk, miközben csupán kb. 3 km-re voltak a falutól, amit nagyon jól ismertek? Miért vették le a ruháikat, ha annyira rossz idő volt? Hogy lehetséges az, hogy több, mint 500 alkalommal vizsgálták meg a hegyet és annak területét, mégse találták meg évekig a holttesteket? Hogyan lehetséges az, hogy a testek ilyen hosszú ideig észrevétlenek maradtak? A srácok egy olyan emberbe botlottak bele, akiben dühöt ébresztettek és ebben az állapotban megölte őket? Előre eltervezett gyilkosság volt? Vagy egy zavart ember műve? Egy vagy több ember volt-e a dologban?

Egy teória szerint a katonaság nem volt benne a dologban, mivel a gyerekeken talált csomó inkább hasonlított egy olyan szerszámhoz, eszközhöz, melyet autóipari munkások használnak. A kriminalisztikai szakértők abban értettek egyet, hogy egyetlen egy elkövető volt az eset brutalitása, kegyetlensége miatt. Végül a rendőrség beismerte, hogy a halál oka nem hipotermia volt, hiszen három fiút tompa tárggyal verték agyon, míg két gyerek koponyájában vérnyomok voltak kivehetőek és két golyójuk volt bennük. A rendőrség a Béka srácok történetét gyilkosságként könyvelte el.