Vannak olyan események, tragédiák, amelyekre sajnos nem kapunk választ és sose derül ki (nagy valószínűséggel), hogy mi történt valójában. Míg az "esőkabátos gyilkos" vagy a "koreai zodiákusra" rátalált a rendőrség, addig Dél-Koreában is vannak, olyan gyilkosságok, amiknek az elkövetőire sose találtak rá. Most egy nagyon megrázó történetet olvashattok, mely Dél-Korea történelmének az egyik legnagyobb, legrejtélyesebb eltűnése, s talán a legnagyobb gyilkossága is, de az utóbbi még rejtélyesebb és még több kérdést fog felvetni bennünk. /FIGYELEM! A cikkben gyerekek eltűnéséről és valószínűsíthetően meggyilkolásukról lesz szó, így aki erre érzékeny, NE olvassa el! A képek tartalmazhatnak megrázó elemeket, mert habár nem mutatnak többet, mint egy filmben/sorozatban, mégis csak gyerekekről van szó!/
Szerintem minden szülő rémálma, hogy elengedi a gyermekét a legjobb barátaival játszani, de nem térnek soha többé vissza. Pontosan ugyan ez történt öt fiúgyermekkel 1991. március 26-án. Öt jó barát Woo Cheol Won (13), Jo Ho Yeon (12), Kim Yeong Gyu (11), Park Cha In (10) és Kim Jong Sik (9) közelebb álltak egymáshoz, mint a testvérek egy Daegu melletti kis faluban éltek közel egymáshoz. Mindig együtt játszottak egy, a falu melletti rizsföldön és nagyon jól ismerték a környéket. "A fiúk közelebb álltak egymáshoz, mint a testvérek. Olyanok voltak, mint az öt muskétás" - árulta el Woo a legidősebb fiú édesapja, amit a többi apa is megerősített. Park Cha In egyke gyermek volt: "Valamilyen szinten függtünk tőle. Soha nem okozott gondot és mindig is túl őszinte volt" - nyilatkozta édesapja. Kim szinten nagyon közel állt fiához, Yeong Gyu-hoz: "Megpróbáltunk minden szeretet megadni neki, amit megérdemelt és ő is nagyon szeretett bennünket. Nagyon okos és és vidám volt. Nagyszerű személyisége volt" - mondta az édesapa. Eltűnésük napja a választások miatt ünnepnap volt. "A fiam hazajött, hogy vastagabb kabátot vegyen fel. Megkérdeztem tőle, hogy hová megy, de nem válaszolt. Csak annyit mondott, hogy kint fognak játszani" - emlékezett vissza Woo.
A hat gyermek reggel 8 óra körül játszott közösen (az öt áldozat és Kim Tae Ryong, aki szintén helyi gyerek volt) Ho Yeon háza előtt, de egy szomszéd panaszkodott, hogy a gyerekek túl hangosak, ezért menjenek máshová játszani. Tae Ryong ezután elhagyta a csapatot és hazament, hogy reggelizzen. A többiek pedig úgy döntöttek, hogy felmennek egy közeli hegyre. Később a hatodik gyerek Tae szeretett volna csatlakozni a srácokkal, akikkel a hegy lábánál találkozott, de félt édesanyja szigorától, aki azt mondta neki, ne menjen messzire játszani, ezért végül levált a többiektől.
Kicsivel délután 1 óra után hívást kapott az egyik édesapa, hogy fia nem jelent meg a Taekwondo Akadémián. Nem sokkal később kiderült, hogy nem ő az egyetlen egy gyerek, aki hiányzik. "Egy barátom mondta, hogy látta az öt fiút. Megkérdezte tőlük, hogy hová mennek. A fiúk azt válaszolták neki, hogy szalamandra (gyík) tojásokat fognak keresni, ezért úgy gondoltuk, hogy felmentek a hegyre" - nyilatkozta Woo. Ebből arra következtettek, hogy a Waryong hegyre mentek fel, amin egy katonai bázis, egy tó és egy lövő pálya is volt. A szülők elkezdték a keresést, ám nem jártak sikerrel, semmi nyomát nem találták a gyerekeknek. Késő délután az újságírók is megérkeztek, akik a rendőrségtől tudták meg, hogy öt gyermek eltűnt. Az esettel kapcsolatban első furcsaság a tanúvallomások egy nő állítása szerint 9 óra körül látta a gyerekeket a Waryong-hegy körül, míg egy másik nő azt vallotta, hogy délután 2-kor látta a gyerekeket túrázni. Chael Won osztálytársai pedig azt mondták, hogy kicsivel dél körül látták a srácokat, ebéd előtt és azt mondták nekik, hogy túrázni mennek és golyókat, csöveket keresnek. Ham Seung Hoon egy általános iskolás beszámolója szerint 11:30-kor hallott egy sikolyt, de a fiúkat nem látta, még érdekesebb, hogy Jong Sik és Yeong Gyu édesanyja is hallotta a sikolyokat, akik szintén fél 12-őt mondtak.
"Kezdetben nem volt fontos ez a hír. A demokrácia melletti mozgalmak erősödtek Dél-Koreában és mindenkinek arra összpontosult a figyelme, hogy kit fognak majd megválasztani" - emlékszik vissza Jang Joon Young, aki akkortájt kezdő újságíró volt és ekkor volt az első országos választás, amit megtartottak Dél-Koreában. Az újságírók és a rendőrök is úgy gondolták, hogy a gyerekek csak sokáig játszanak kint, a rendőrök azt mondták a csalódott szülőknek, hogy várják haza a gyerekeiket. "Azt kiabálták, hogy a te hibád, hogy a gyerekek eltűntek. Neked kellett volna rájuk vigyázni" - emlékezett vissza Woo, aki elárulta, hogy miután a rendőrség haza küldte őket ment az ujjal mutogatás a szülők részéről egymásnak. A szülők este 6 órakor jöttek rá, hogy valami nincs rendjén, így elkezdték a gyerekeket keresni a hegyen és amikor nem találtak semmit 7:50 körül felhívták a rendőrséget. Végül hajnali 3-ig keresték a gyerekeket nyomtalanul. Aznap este Kim a gyermekével álmodott: "Zuhogott. A fiam az ajtó előtt volt. Bekukucskált, de egy szó nélkül eltűnt. Utána futottam és a nevét kiáltottam, de még csak vissza se nézett" - emlékezett vissza Kim.
A hat gyermek reggel 8 óra körül játszott közösen (az öt áldozat és Kim Tae Ryong, aki szintén helyi gyerek volt) Ho Yeon háza előtt, de egy szomszéd panaszkodott, hogy a gyerekek túl hangosak, ezért menjenek máshová játszani. Tae Ryong ezután elhagyta a csapatot és hazament, hogy reggelizzen. A többiek pedig úgy döntöttek, hogy felmennek egy közeli hegyre. Később a hatodik gyerek Tae szeretett volna csatlakozni a srácokkal, akikkel a hegy lábánál találkozott, de félt édesanyja szigorától, aki azt mondta neki, ne menjen messzire játszani, ezért végül levált a többiektől.
Kicsivel délután 1 óra után hívást kapott az egyik édesapa, hogy fia nem jelent meg a Taekwondo Akadémián. Nem sokkal később kiderült, hogy nem ő az egyetlen egy gyerek, aki hiányzik. "Egy barátom mondta, hogy látta az öt fiút. Megkérdezte tőlük, hogy hová mennek. A fiúk azt válaszolták neki, hogy szalamandra (gyík) tojásokat fognak keresni, ezért úgy gondoltuk, hogy felmentek a hegyre" - nyilatkozta Woo. Ebből arra következtettek, hogy a Waryong hegyre mentek fel, amin egy katonai bázis, egy tó és egy lövő pálya is volt. A szülők elkezdték a keresést, ám nem jártak sikerrel, semmi nyomát nem találták a gyerekeknek. Késő délután az újságírók is megérkeztek, akik a rendőrségtől tudták meg, hogy öt gyermek eltűnt. Az esettel kapcsolatban első furcsaság a tanúvallomások egy nő állítása szerint 9 óra körül látta a gyerekeket a Waryong-hegy körül, míg egy másik nő azt vallotta, hogy délután 2-kor látta a gyerekeket túrázni. Chael Won osztálytársai pedig azt mondták, hogy kicsivel dél körül látták a srácokat, ebéd előtt és azt mondták nekik, hogy túrázni mennek és golyókat, csöveket keresnek. Ham Seung Hoon egy általános iskolás beszámolója szerint 11:30-kor hallott egy sikolyt, de a fiúkat nem látta, még érdekesebb, hogy Jong Sik és Yeong Gyu édesanyja is hallotta a sikolyokat, akik szintén fél 12-őt mondtak.
"Kezdetben nem volt fontos ez a hír. A demokrácia melletti mozgalmak erősödtek Dél-Koreában és mindenkinek arra összpontosult a figyelme, hogy kit fognak majd megválasztani" - emlékszik vissza Jang Joon Young, aki akkortájt kezdő újságíró volt és ekkor volt az első országos választás, amit megtartottak Dél-Koreában. Az újságírók és a rendőrök is úgy gondolták, hogy a gyerekek csak sokáig játszanak kint, a rendőrök azt mondták a csalódott szülőknek, hogy várják haza a gyerekeiket. "Azt kiabálták, hogy a te hibád, hogy a gyerekek eltűntek. Neked kellett volna rájuk vigyázni" - emlékezett vissza Woo, aki elárulta, hogy miután a rendőrség haza küldte őket ment az ujjal mutogatás a szülők részéről egymásnak. A szülők este 6 órakor jöttek rá, hogy valami nincs rendjén, így elkezdték a gyerekeket keresni a hegyen és amikor nem találtak semmit 7:50 körül felhívták a rendőrséget. Végül hajnali 3-ig keresték a gyerekeket nyomtalanul. Aznap este Kim a gyermekével álmodott: "Zuhogott. A fiam az ajtó előtt volt. Bekukucskált, de egy szó nélkül eltűnt. Utána futottam és a nevét kiáltottam, de még csak vissza se nézett" - emlékezett vissza Kim.
Az eltűnésüket követő öt-hat nappal később mindenhol a gyerekekről szóló hírek jelentek meg, akik eltűntek a tojásgyűjtés közben, ezért elnevezték őket "békafiúknak". "Két napon belül az egész város tudta. Egy hét után mindenki arról beszélt, hogy a fiúk élnek-e még. Aztán a történetük országos hírré vált. Minden élet fontos, de ez az eset rendkívüli volt, hiszen öt gyermekről volt szó" - emlékezett vissza Jang, az újságíró. A szülők 1991. május 4-én vendégek voltak a "The Square Of Public Opinions" című műsorban, ahol elégedetlenségüket fejezték ki a nyomozással kapcsolatban és tiltakoztak a rendőrség azon álláspontja szerint, miszerint a gyermekeik elmenekültek tőlük. "Ez azt jelzi, hogy a rendőrség nagyon hamar le akarja zárni az ügyet. Azt akarjuk, hogy ezen változtassanak" - mondta az egyik apa a műsorban.
"Élő közvetítéseket tartottak a Seongseo Általános Iskolából, ahová a fiúk is jártak, ami egy nagyon ritka országos esemény volt az országban és a legnagyobb lehetőség arra is, hogy ismertessék az esetet" - írta Jang. A várakozásokat felülmúlva óriási figyelmet kapott az esemény és hirtelen telefonhívásokat kaptak és volt, aki úgy gondolta, hogy az egyik fiú hívta őket. A hívást félbeszakították, de úgy gondolták, hogy Jong Sik hívta fel őket, aki zokogva az édesanyját kérte. "Mindenki tapsolt és üvöltött: A gyerekek valahol élnek! Mindenki azt mondta, hogy keressük meg őket, hol vannak?" - emlékezik vissza Jang, aki elárulta, hogy sajnos csakúgy, mint korábban hamis hívásokat kaptak, sokan tréfának fogták fel a dolgot.
"A sugárzás után még nagyobb erőfeszítéseket tettünk, hogy a gyerekeket megtaláljuk" - árulta el Woo. Az akkori miniszterelnök Roh Tae Woo még nyilatkozatot is tett az ügyről és további vizsgálatokat rendelt el, százezreket mozgósított a gyermekek megtalálására. Egy éven át kutatták a hegyet, önkéntesekkel vonalakat alakítottak ki, figyelték az aljnövényzeteket miközben előre haladtak. "A rendőrség minden bizonyítékot keresett, amelyet találhatott, de addigra már nem volt értelme keresni, nem volt nyom. A rendőrség csak a parancsokat követte, szóval, úgy tettek, mintha valamit csinálnának. Mi, szülők semmit se jelentettünk nekik" - nyilatkozta Park. Több mint 8 millió szórólapot osztottak szét országszerte és a szülők 35 000 $-os nyomravezetői díjat ajánlottak fel. A rendőrség ekkortájt 550 hamis hívást kapott, sőt volt olyan, aki kihasználta az egészet és azt állította, hogy elrabolta a fiúkat és váltságdíjat követelt a szülőktől.
Az öt apa végül a fejébe vette, hogy mindent megtesznek az eltűnt gyerekekért. Abba hagyták a munkájukat, béreltek egy kis teherautót és folyamatosan keresték a fiúkat az ország különböző pontjain nem számítva, hogy éppen esett az eső vagy a hó, vagy hogy tűző napsütés volt. A teherautó egyik felén a gyerekek fényképei voltak, amiket ragasztóval bevontak, hogy ellenálló legyen az időjárásnak és a kocsira írták, hogy "Kérjük, segítsenek megtalálni a gyermekeinket!"
"Nem tehettünk többet. Nem tudtunk segítséget kérni a szakértőktől, ezért nyilvános helyeken brosúrákat helyeztünk ki" - emlékszik vissza Park. Na Ju Bong csatlakozott hozzájuk és látta azt a nehézséget, amin a szülők átmentek. "Egy nap észrevettük, hogy Yeong Gyu édesapja egyre sápadtabb lett és az arca kék lett. Altatóktól függött" - mondta Na, aki az eltűnt gyermekek és családjuk keresésével foglalkozó nemzeti szervezet elnöke volt. "Láttuk, hogy még egy erős ember is elveszti az egészségét egy idő után. Nem tudtam hátat fordítani nekik" - nyilatkozta Ju Bong. Kim nem tudott aludni, mert mindig a fiára gondolt: "Féltem, hogy álmaimban találkozhatok a fiammal. Szülőként tehetetlennek éreztem magam és nem láttam értelmét tovább élni".
"Még néhány embert is küldtek az otthonainkba és mindenről beszámoltak a főnökeiknek. Ki kezeli így a szülőket, miközben eltűntek a gyerekeik? Ahelyett, hogy minket gyanúsítottak volna, a gyermekeinket kellett volna keresniük. Amit velünk tettek az abszurd volt" - mesélte később Park felháborodottan. Na a szülők mellett állt, de voltak kételyei. "Abban az időben a fiúkról szóló hírek folyamatosan a Waryong-hegyi támaszpontra mutattak. Azon töprengtem, hogy a rendőrség miért nem vizsgálta a katonaságot, amikor mindenki őket említette" - nyilatkozta Na.
A szülők maguk is azon tűnődtek, hogy az eset kapcsolódik-e a közeli lőtérhez vagy valami máshoz, ami a katonasághoz köthető. Azon a napon, amikor a gyerekek eltűntek Cheol Won barátja egy pisztoly és egy sikítás hangját hallotta. Aztán csend lett, de mivel a rendőrség szerint ez nem volt súlyos bizonyíték, nem is kezelték úgy, a mai napig pletykának gondolják a helyiek. Néhány év után az emberek érdeklődése a nyomozás iránt elhalványult, csupán a szülőket érdekelte a dolog. A közvélemény szerint a rendőrök mindent megtettek. A szülők még Szöulba is elmentek, hogy az újságok tovább foglalkozzanak az üggyel, de az igényeik miatt "kirúgták" őket. Az apák adósságot halmoztak fel az országjáró útjaik miatt és vigyázniuk kellett a család többi tagjára is, így három évvel a fiúk eltűnése után 1994-ben visszamentek a korábbi munkahelyeikre dolgozni. Két évvel később, 1996-ban miután újjáépítették az életüket a rendőrség vádat emelt egyikük ellen. Kim Ga Won kriminálpszichológus az USA-ban tanulmányozta az esetet és úgy vélte, Jong Sik házában temették el a gyerekeket, így Kim-et őrizetbe vették, hiszen arról a napról nem tudott három óra hosszáról elszámolni, ez az az első három óra hossza volt miután a gyerekek eltűntek.
A 90-es években alig volt kriminálpszichológus Dél-Koreában, ezért sokan hittek Kim Ga Won elméletében és bíztak benne, de a szülők kételkedtek, hogy bárki képes lett volna a saját gyermekét és a barátait megölni, majd a háza alá temetni. A helyiek is kételkedtek, hogy mindezt Kim, az édesapa megtudta volna csinálni három óra hossza alatt. A hitetlenség ellenére a rendőrség nyomozott a házban média jelenléte mellett, hiszen az újságírók kint voltak és tudósítottak mindenről. Végül semmit se találtak és a ház teljesen tönkrement, a pszichológust pedig elakarták fogni az emberek, ezért a saját biztonsága érdekében a rendőrségre szállították. Jong Sik édesapja, Kim Cheol Gyu végül öt évvel később elhunyt májrákban, a negyvenes éveiben. "Azt hiszem beteg lett, mert kimerült az eltűnt fiának keresésében" - nyilatkozta Woo.
Egy évvel az apa halála után és 11 évvel a fiúk eltűnése után 2002. szeptember 26-án megtalálták a fiúk földi maradványait a falutól néhány kilométerre fekvő területen. Amikor a szülők kiérkeztek már egy csomó ember kint volt, a fiúkból csak csontok és ruhák maradtak. A fiúk maradványait két helyi fedezte fel, amikor az erdőben makkot gyűjtöttek, a sziklák között régi ruhákra lettek figyelmesek és egy csomó furcsa dologra. Az egyik gyermeknél olyan volt, mintha a nadrágját a vállára rakták volna és a csuklói össze voltak kötve, amikor pedig kutakodtak a csomóból egy üres patront és fel nem használt golyókat találtak. Kim, az egyik apa megvolt róla győződve ezek után, hogy a gyerekeket lelőtték. A rendőrség a helyszínre hívta Chae Jong Min-t, aki a Kyungbook Egyetemen volt törvényszéki professzor. Cha Jong Min elárulta, hogy a rendőrség nem volt jó a holttestek ásatásában, csak ástak és kiszedtek bármint, amit találtak, nem tudtak jobbat. A rendőrség a koponyákat és a hosszú csontokat együtt rendezte, ami nevetséges volt, hiszen egy szakértő egy testté rakná össze a csontokat. Tehát két-óra hossza alatt a rendőrök rengeteg hibát követtek el. Ebben az időben nem volt kifejlesztve semmilyen technika, ami a rendőröknek megtanította volna a helyes helyszínelés szabályait ilyen esetben és közös munka sem volt, olyan szakemberekkel, akik jártasak lettek volna a helyszínelésben.
Az ásatásokat követő egy nappal később a rendőrök azon a véleményen voltak, hogy hipotermia (kihűlés) volt a halál oka, mivel a hegyen akkor 3° volt, aminek hatására a Koreai Alpesi Föderációból álló csoport felhívta a turisták figyelmét a kihűlés esélyeire. Choi Won Seok az egyik kereső csapat vezetője nem így látta a dolgot: "Ez a terület egyáltalán nem magas. Még 100 méterre se volt az utcától. Csak a józan eszünket kellett volna használni, ha hideg volt és esett az eső csupán öt percre lett volna szükségük a gyerekeknek, hogy haza fussanak." Chae, a törvényszéki professzor is furcsának találta ezt a teóriát: "Ha a gyerekek természetes úton haltak volna meg, akkor a testüket valamilyen szennyeződés tetején találtuk volna meg. Amikor szennyeződés tetején vannak és elkezdődik a test foszlása az állatok jönnek és széthordják a testet, vagyis a csontokat széthordják. Mindazonáltal a csontokat mind eltemették, ami azt jelenti, hogy valaki megölte és aprólékosan elrejtette őket. Tehát ki kellett találnunk, hogy miért és mi az, amit nem tudunk." Később megerősítést nyert, hogy a talált golyó a katonai lőtérről eredt, amit az 50. gyalogos divízió is megerősített. Viszont a katonaság, egy sajtótájékoztatón, ragaszkodott ahhoz, hogy semmi közük sincs a halálesetekhez, és hogy nem volt gyakorlat azon a napon, amikor a gyerekek eltűntek, a munkaszüneti napra hivatkozva.
Park viszont egy furcsa, szokatlan részre hívta fel a figyelmet, miszerint a megbízott tisztségviselők maguk is lőhetnek, tehát lehetett volna tipikus szabadnap, de ha kedvük volt a katonáknak lőni, akkor parancs nélkül is tehették. A gyerekek holttestét pedig minimum 100, de legfeljebb 300 méterre találták meg a lőtértől, ami egy M-16-os puska tényleges hatóköre, és pont 1994-ben helyezték át a katonákat egy másik városba. A férfi azt is elárulta, hogy azon a napon lőtt egy katona a lőtéren és a maradék golyóit is felhasználta, azonban a katonaság a mai napig se fedte fel a katona személyazonosságát.
Chae törvényszéki csapata csupán azokat a csontokat vizsgálhatta, amelyeket a rendőrség ásott ki és amik bizonyítékokként voltak számon tartva. A csapat éles vágásokat vélt felfedezni a gyermekek koponyáin, amelyeket csak ember csinálhatott fegyverrel. "Az egyik gyerek ruhája a szeme előtt volt, ami azt jelenti, hogy a tettes eltakarta a szemét mielőtt meggyilkolta volna úgy, hogy valamilyen fegyverrel megütötte a fejüket." Számos szakértő gondolta úgy, hogy egy pszichopata csinálta ezt, de sem előtte, sem utána nem volt ehhez az esethez hasonló.
A szülők a gyerekek hamvait végül a Csendes-óceánba szórták, azt akarták, hogyha együtt hunytak el, akkor együtt játszanak a túlvilágon. Kang Ji Won a szülők ügyvédje pedig pert indított a rendőrség ellen, mert nem megfelelően végezték el a munkájukat és számos olyan hibát vétettek, aminek hatására bizonyítékokat semmisítettek meg. A pert viszont elveszítették mindhárom alkalommal, a bírák nem vonták felelősségre a rendőrséget. Egy összeesküvés elmélet szerint Roh Tae Woo, akkori miniszterelnök, nagyon támogatta a katonaságot, aminek a nép nem feltétlen örült, így "veszélyes időszakban" volt elnök és emiatt nem vizsgálódtak a rendőrök a katonaságnál.
Kim, az egyik édesapa volt az, aki mondta a szülők véleményét: "Úgy gondoljuk, hogy egy gyerek egy véletlenszerű lövöldözésben halt meg és hogy a többieket is elhallgattassák szintén megölték őket, hogy elfedjék a balesetet." Soha, senkit se tartóztattak le a gyerekek halálával kapcsolatban, még ha a leglogikusabb magyarázat az, hogy egy kóbor golyó ölte meg az egyik gyereket. Az ügy 15 év után 2006-ban elévült, de az aktivistáknak és a népnek a nyomására egy olyan törvény született, hogyha habár elévül egy ügy, de ha találnak egy új, nyomra vezető bizonyítékot az ügyet újra nyithatják. Woo szerint a felelősöket, a gyilkosokat továbbra is keresni kell és úgy vélik a szülők, hogy a rendőrség fejlődött annyit, hogy akár megoldják az ügyet. Manapság az apák a 60-as, 70-es éveikben járnak és a mai napig várják, hogy megtudják az igazságot a fiaik gyilkosságával kapcsolatban.
Az üggyel kapcsolatban számos teória és kérdés felmerült, jogosan. Ha a gyerekek 1991. március 26-án eltűntek és valószínűleg már aznap meggyilkolták és elásták őket, miért nem vett részt a keresésében a rendőrség és a katonaság? Miért vannak ellentmondásos időbeli eltolódások a tanúvallomásokban? Hogyan tudott egy ember öt gyerekkel végezni úgy, hogy azok közül legalább egy nem menekült el? Elkülönítették a fiúkat, vagy az egyikük levált és a másik négy a lövés hallatára indult a keresésére? Hogyan tévedhettek el a fiúk, miközben csupán kb. 3 km-re voltak a falutól, amit nagyon jól ismertek? Miért vették le a ruháikat, ha annyira rossz idő volt? Hogy lehetséges az, hogy több, mint 500 alkalommal vizsgálták meg a hegyet és annak területét, mégse találták meg évekig a holttesteket? Hogyan lehetséges az, hogy a testek ilyen hosszú ideig észrevétlenek maradtak? A srácok egy olyan emberbe botlottak bele, akiben dühöt ébresztettek és ebben az állapotban megölte őket? Előre eltervezett gyilkosság volt? Vagy egy zavart ember műve? Egy vagy több ember volt-e a dologban?
Egy teória szerint a katonaság nem volt benne a dologban, mivel a gyerekeken talált csomó inkább hasonlított egy olyan szerszámhoz, eszközhöz, melyet autóipari munkások használnak. A kriminalisztikai szakértők abban értettek egyet, hogy egyetlen egy elkövető volt az eset brutalitása, kegyetlensége miatt. Végül a rendőrség beismerte, hogy a halál oka nem hipotermia volt, hiszen három fiút tompa tárggyal verték agyon, míg két gyerek koponyájában vérnyomok voltak kivehetőek és két golyójuk volt bennük. A rendőrség a Béka srácok történetét gyilkosságként könyvelte el.
"Élő közvetítéseket tartottak a Seongseo Általános Iskolából, ahová a fiúk is jártak, ami egy nagyon ritka országos esemény volt az országban és a legnagyobb lehetőség arra is, hogy ismertessék az esetet" - írta Jang. A várakozásokat felülmúlva óriási figyelmet kapott az esemény és hirtelen telefonhívásokat kaptak és volt, aki úgy gondolta, hogy az egyik fiú hívta őket. A hívást félbeszakították, de úgy gondolták, hogy Jong Sik hívta fel őket, aki zokogva az édesanyját kérte. "Mindenki tapsolt és üvöltött: A gyerekek valahol élnek! Mindenki azt mondta, hogy keressük meg őket, hol vannak?" - emlékezik vissza Jang, aki elárulta, hogy sajnos csakúgy, mint korábban hamis hívásokat kaptak, sokan tréfának fogták fel a dolgot.
"A sugárzás után még nagyobb erőfeszítéseket tettünk, hogy a gyerekeket megtaláljuk" - árulta el Woo. Az akkori miniszterelnök Roh Tae Woo még nyilatkozatot is tett az ügyről és további vizsgálatokat rendelt el, százezreket mozgósított a gyermekek megtalálására. Egy éven át kutatták a hegyet, önkéntesekkel vonalakat alakítottak ki, figyelték az aljnövényzeteket miközben előre haladtak. "A rendőrség minden bizonyítékot keresett, amelyet találhatott, de addigra már nem volt értelme keresni, nem volt nyom. A rendőrség csak a parancsokat követte, szóval, úgy tettek, mintha valamit csinálnának. Mi, szülők semmit se jelentettünk nekik" - nyilatkozta Park. Több mint 8 millió szórólapot osztottak szét országszerte és a szülők 35 000 $-os nyomravezetői díjat ajánlottak fel. A rendőrség ekkortájt 550 hamis hívást kapott, sőt volt olyan, aki kihasználta az egészet és azt állította, hogy elrabolta a fiúkat és váltságdíjat követelt a szülőktől.
Az öt apa végül a fejébe vette, hogy mindent megtesznek az eltűnt gyerekekért. Abba hagyták a munkájukat, béreltek egy kis teherautót és folyamatosan keresték a fiúkat az ország különböző pontjain nem számítva, hogy éppen esett az eső vagy a hó, vagy hogy tűző napsütés volt. A teherautó egyik felén a gyerekek fényképei voltak, amiket ragasztóval bevontak, hogy ellenálló legyen az időjárásnak és a kocsira írták, hogy "Kérjük, segítsenek megtalálni a gyermekeinket!"
"Nem tehettünk többet. Nem tudtunk segítséget kérni a szakértőktől, ezért nyilvános helyeken brosúrákat helyeztünk ki" - emlékszik vissza Park. Na Ju Bong csatlakozott hozzájuk és látta azt a nehézséget, amin a szülők átmentek. "Egy nap észrevettük, hogy Yeong Gyu édesapja egyre sápadtabb lett és az arca kék lett. Altatóktól függött" - mondta Na, aki az eltűnt gyermekek és családjuk keresésével foglalkozó nemzeti szervezet elnöke volt. "Láttuk, hogy még egy erős ember is elveszti az egészségét egy idő után. Nem tudtam hátat fordítani nekik" - nyilatkozta Ju Bong. Kim nem tudott aludni, mert mindig a fiára gondolt: "Féltem, hogy álmaimban találkozhatok a fiammal. Szülőként tehetetlennek éreztem magam és nem láttam értelmét tovább élni".
A szülők maguk is azon tűnődtek, hogy az eset kapcsolódik-e a közeli lőtérhez vagy valami máshoz, ami a katonasághoz köthető. Azon a napon, amikor a gyerekek eltűntek Cheol Won barátja egy pisztoly és egy sikítás hangját hallotta. Aztán csend lett, de mivel a rendőrség szerint ez nem volt súlyos bizonyíték, nem is kezelték úgy, a mai napig pletykának gondolják a helyiek. Néhány év után az emberek érdeklődése a nyomozás iránt elhalványult, csupán a szülőket érdekelte a dolog. A közvélemény szerint a rendőrök mindent megtettek. A szülők még Szöulba is elmentek, hogy az újságok tovább foglalkozzanak az üggyel, de az igényeik miatt "kirúgták" őket. Az apák adósságot halmoztak fel az országjáró útjaik miatt és vigyázniuk kellett a család többi tagjára is, így három évvel a fiúk eltűnése után 1994-ben visszamentek a korábbi munkahelyeikre dolgozni. Két évvel később, 1996-ban miután újjáépítették az életüket a rendőrség vádat emelt egyikük ellen. Kim Ga Won kriminálpszichológus az USA-ban tanulmányozta az esetet és úgy vélte, Jong Sik házában temették el a gyerekeket, így Kim-et őrizetbe vették, hiszen arról a napról nem tudott három óra hosszáról elszámolni, ez az az első három óra hossza volt miután a gyerekek eltűntek.
A 90-es években alig volt kriminálpszichológus Dél-Koreában, ezért sokan hittek Kim Ga Won elméletében és bíztak benne, de a szülők kételkedtek, hogy bárki képes lett volna a saját gyermekét és a barátait megölni, majd a háza alá temetni. A helyiek is kételkedtek, hogy mindezt Kim, az édesapa megtudta volna csinálni három óra hossza alatt. A hitetlenség ellenére a rendőrség nyomozott a házban média jelenléte mellett, hiszen az újságírók kint voltak és tudósítottak mindenről. Végül semmit se találtak és a ház teljesen tönkrement, a pszichológust pedig elakarták fogni az emberek, ezért a saját biztonsága érdekében a rendőrségre szállították. Jong Sik édesapja, Kim Cheol Gyu végül öt évvel később elhunyt májrákban, a negyvenes éveiben. "Azt hiszem beteg lett, mert kimerült az eltűnt fiának keresésében" - nyilatkozta Woo.
Egy évvel az apa halála után és 11 évvel a fiúk eltűnése után 2002. szeptember 26-án megtalálták a fiúk földi maradványait a falutól néhány kilométerre fekvő területen. Amikor a szülők kiérkeztek már egy csomó ember kint volt, a fiúkból csak csontok és ruhák maradtak. A fiúk maradványait két helyi fedezte fel, amikor az erdőben makkot gyűjtöttek, a sziklák között régi ruhákra lettek figyelmesek és egy csomó furcsa dologra. Az egyik gyermeknél olyan volt, mintha a nadrágját a vállára rakták volna és a csuklói össze voltak kötve, amikor pedig kutakodtak a csomóból egy üres patront és fel nem használt golyókat találtak. Kim, az egyik apa megvolt róla győződve ezek után, hogy a gyerekeket lelőtték. A rendőrség a helyszínre hívta Chae Jong Min-t, aki a Kyungbook Egyetemen volt törvényszéki professzor. Cha Jong Min elárulta, hogy a rendőrség nem volt jó a holttestek ásatásában, csak ástak és kiszedtek bármint, amit találtak, nem tudtak jobbat. A rendőrség a koponyákat és a hosszú csontokat együtt rendezte, ami nevetséges volt, hiszen egy szakértő egy testté rakná össze a csontokat. Tehát két-óra hossza alatt a rendőrök rengeteg hibát követtek el. Ebben az időben nem volt kifejlesztve semmilyen technika, ami a rendőröknek megtanította volna a helyes helyszínelés szabályait ilyen esetben és közös munka sem volt, olyan szakemberekkel, akik jártasak lettek volna a helyszínelésben.
Park viszont egy furcsa, szokatlan részre hívta fel a figyelmet, miszerint a megbízott tisztségviselők maguk is lőhetnek, tehát lehetett volna tipikus szabadnap, de ha kedvük volt a katonáknak lőni, akkor parancs nélkül is tehették. A gyerekek holttestét pedig minimum 100, de legfeljebb 300 méterre találták meg a lőtértől, ami egy M-16-os puska tényleges hatóköre, és pont 1994-ben helyezték át a katonákat egy másik városba. A férfi azt is elárulta, hogy azon a napon lőtt egy katona a lőtéren és a maradék golyóit is felhasználta, azonban a katonaság a mai napig se fedte fel a katona személyazonosságát.
Chae törvényszéki csapata csupán azokat a csontokat vizsgálhatta, amelyeket a rendőrség ásott ki és amik bizonyítékokként voltak számon tartva. A csapat éles vágásokat vélt felfedezni a gyermekek koponyáin, amelyeket csak ember csinálhatott fegyverrel. "Az egyik gyerek ruhája a szeme előtt volt, ami azt jelenti, hogy a tettes eltakarta a szemét mielőtt meggyilkolta volna úgy, hogy valamilyen fegyverrel megütötte a fejüket." Számos szakértő gondolta úgy, hogy egy pszichopata csinálta ezt, de sem előtte, sem utána nem volt ehhez az esethez hasonló.
A szülők a gyerekek hamvait végül a Csendes-óceánba szórták, azt akarták, hogyha együtt hunytak el, akkor együtt játszanak a túlvilágon. Kang Ji Won a szülők ügyvédje pedig pert indított a rendőrség ellen, mert nem megfelelően végezték el a munkájukat és számos olyan hibát vétettek, aminek hatására bizonyítékokat semmisítettek meg. A pert viszont elveszítették mindhárom alkalommal, a bírák nem vonták felelősségre a rendőrséget. Egy összeesküvés elmélet szerint Roh Tae Woo, akkori miniszterelnök, nagyon támogatta a katonaságot, aminek a nép nem feltétlen örült, így "veszélyes időszakban" volt elnök és emiatt nem vizsgálódtak a rendőrök a katonaságnál.
Kim, az egyik édesapa volt az, aki mondta a szülők véleményét: "Úgy gondoljuk, hogy egy gyerek egy véletlenszerű lövöldözésben halt meg és hogy a többieket is elhallgattassák szintén megölték őket, hogy elfedjék a balesetet." Soha, senkit se tartóztattak le a gyerekek halálával kapcsolatban, még ha a leglogikusabb magyarázat az, hogy egy kóbor golyó ölte meg az egyik gyereket. Az ügy 15 év után 2006-ban elévült, de az aktivistáknak és a népnek a nyomására egy olyan törvény született, hogyha habár elévül egy ügy, de ha találnak egy új, nyomra vezető bizonyítékot az ügyet újra nyithatják. Woo szerint a felelősöket, a gyilkosokat továbbra is keresni kell és úgy vélik a szülők, hogy a rendőrség fejlődött annyit, hogy akár megoldják az ügyet. Manapság az apák a 60-as, 70-es éveikben járnak és a mai napig várják, hogy megtudják az igazságot a fiaik gyilkosságával kapcsolatban.
Egy teória szerint a katonaság nem volt benne a dologban, mivel a gyerekeken talált csomó inkább hasonlított egy olyan szerszámhoz, eszközhöz, melyet autóipari munkások használnak. A kriminalisztikai szakértők abban értettek egyet, hogy egyetlen egy elkövető volt az eset brutalitása, kegyetlensége miatt. Végül a rendőrség beismerte, hogy a halál oka nem hipotermia volt, hiszen három fiút tompa tárggyal verték agyon, míg két gyerek koponyájában vérnyomok voltak kivehetőek és két golyójuk volt bennük. A rendőrség a Béka srácok történetét gyilkosságként könyvelte el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése