A napokban sokat gondolkodtam és volt néhány gondolat, ami nem hagyott nyugodni, s ennek köszönhető ez a kis teória. Igazság szerint idén nagyon lefoglalt a suli, amikor tudtam dolgoztam is mellette, illetve nyelvvizsgára is készülök, ami miatt nem igazán tudtam teljesen belevetni magam minden albumba, comeback-be. Szégyellem is, hogy Jonghyun albumát se tudtam végig hallgatni. Viszont ráakadtam több dalnak is a magyar fordítására, amik a gondolataimat beindították, ezt szeretném most megosztani veletek. A teóriámban nem szerepel az albumról az összes dal, valamint egy dalt pluszba hozzávettem, amit úgy gondoltam, hogy fontos lehet.
2016 decemberében járunk, ekkor adta ki Jonghyun "Inspiration" című dalát, melynek az MV-je a mai napig nem látott napvilágot valamilyen oknál fogva... De most a dal szövege a fontos számunkra. Jonghyun szédül, nem akarja kinyitni a szemét és egy olyan érzéssel találkozik, amit még sose érzett előtte. A szédülés akkor kezdődik, amikor meglát valakit (talán saját önmagát, de lehet, hogy valaki mást), majd pedig az elméje teljesen összezavarodik. Mindeközben ihletre van szüksége, valószínűleg ihletre, hogy folytatni tudja a dal írást, de ismerve a háttértörténettét, lehet ez az "ihlet" motiváció az élete folytatásához. A dal úgy kezdődik, hogy nem akarja kinyitni a szemeit, majd pedig elérkezünk a dal közepéhez, amikor kinyitja a szemeit és csak a véget nem érő káoszt látja. Valószínűleg ez a káosz a depresszióját szimbolizálja, ami nem ereszti. Az idő csak múlik, ahogy az emlékei is halványulnak. Valamire utal, amiben mindegy, hogy ki az első a végén úgy is Ő fog irányítani. A dal ott ér véget, hogy továbbra is szédül, össze van zavarodva, valamint valakit tart a karjaiban. Talán a saját életét tartja a kezeiben, mert még van motivációja az élethez?
2017 áprilisában járunk, amikor kiadja utolsó albumját "Story Op. 2" címmel, melynek nyitódala a "Lonely". Már a cím is azt mondja, hogy bizony magányos. Nem tudni, hogy a dal kinek szól, szóval, lehet a múltbeli énjéhez szól, amikor még nem volt magányos és depressziós, de lehet, hogy valaki olyannak, aki nagyon fontos volt a múltjában. Mindenesetre ez a valaki is küzdött valamivel ahogyan Jonghyun is, illetve csapdába ejtették egymást, nem értették meg egymást. Jonghyun magányosnak és egyedül érzi magát. Ebben a káoszban nem akart az illető terhére lenni, nem akart túl soknak tűnni ami miatt inkább magába fojtotta az érzéseit, és nem beszélt erről senkinek, eltitkolta. A magány mellett megemlíti a szenvedést is, mely egy új érzés lesz. Szenvedett attól, hogy magányos, egyedül van és, hogy nem értette meg senki az érzéseit. Végül pedig ez felemésztette. Ez az egy dal, amihez MV is készült, és ki is lett adva, de csak egy jelenetet szeretnék ebből kiemelni. Jonghyun alkoholos filccel vonalakat húz az alkarjára, melyet négyesével le is húz, mintha valamit visszafele számolna.
Ez a magányosság nem hagyja békén, így elérkezünk az "Elevator" című dalhoz. Próbál őszinte lenni, nem akar tovább hallgatni, talán próbál kitörni abból a sötétségből, ami körbeveszi. A lift, amiben áll becsukódik és a tükörben csak saját önmagát látja. Látja a teljesen kimerült önarcképét. Megkérdezi saját magától, hogy mi az oka, annak, hogy még mindig él? Erre a kérdésre keresi a választ, nem tudja már, hogy akar-e élni egyáltalán, vagy csak nincs más választása. Emiatt pedig szánalmasnak érzi magát. Ő maga se tudja, hogy mióta sír már egyedül, hogy mióta olyan magányos. Már azt se tudja, hogy nézett ki saját maga. Megint megjelenik az a valaki, aki ismeri a világ történéseit, még a legjelentéktelenebbeket is, legalábbis Jonghyun szerint, de egy valakit mégse ismer pedig egy az élete vele. Az a valaki, akit nem sikerült senkinek se megismernie az Jonghyun. Ismét megjelenik a magányosság érzése, majd pedig egy új kérdés jelenik meg előtte, hogy már nem bírja tovább? A dal végén pedig már a saját tekintetét se tudta elviselni. Maga a lift valószínűleg a depresszióját jelképezi, amelyből nem tud kilépni a dal végén pedig teljesen feladja az életet.
Ezek a negatív érzések teljesen magukba szívják Jonghyunt, és elérkezünk a "Let me out" című dalhoz. Ismét megjelenik az a valaki, akit elengedett, akivel már soha többé nem látják egymást. Jonghyun látása elhomályosult, majd pedig megvakult ezektől az érzésektől, már az se érdekli, hogy ki lép be az életébe. Mégis segítségért kiállt. Szeretné, hogy valaki megtartsa, hiszen elfáradt már ettől a világtól. Annyit és annyira sírt, hogy az arca könnyekkel áztatott, és szeretné, ha végre valaki letörölné ezeket a könnyeket, melyek megbéklyózták. Még mindig senki se vette észre azt, hogy milyen nehézségekkel is küzd, és kiállt valakiért, aki megérti és segít neki leküzdeni ezeket a nehézségeket. Senki se veszi észre a "nyomorult" vagyis depressziós énjét, emiatt senki se rohan azért, hogy megmentse. Végül valaki rá néz "rideg" tekintetével, de ekkor már késő volt Jonghyun eldobta saját testét. Már semmi se érdekli. Jonghyun nem tud saját magának, se senki másnak megbocsátani, hiszen már csak sírni tud. A régi önmagára vágyik, az a "valaki" aki több dalában is szerepelt a saját, régi önmaga volt. Már csak néhány lépést kell megtennie, hogy kijusson a sötétségből, gondolhatnánk, de Ő csak a végre vágyik már. Arra kér minket, hogy ne tartsunk ki mellette, engedjük el. Senki se reagált a segélykiáltására, a küzdést pedig már rég feladta, ezért csak azt szeretné, hogy eresszük el őt.
Ebből következik, hogy ezt az albumot már úgy írta, hogy ez lesz az utolsó, hiszen körbelengi az egészet egyfajta fura aura, amelyre csak a teóriám megírása után tudtam rájönni. Ez a furcsa aura pedig nem más, mint a halál. Ezek a dalok voltak Jonghyun utolsó segélykiáltásai, utolsó kérdései önmagához, és valószínűleg már ekkor tudhatta, hogy nem fogja már ezt az egészet tovább bírni, ezért is kérhetett minket arra, még ha csak burkoltan is ekkor, hogy engedjük el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése