Kis kihagyással (fuh, ne tudjátok meg, végighallgattam az összes albumot, rangsoroltam, szelektáltam...), de itt a sorozat második része ^^ Mivel mindannyiójuknak van szólókarrierje, és az albumokon is vannak szólószámok, az utolsó öt, egy-egy dal az öt tagtól. Mi legyen a következő együttes? Én a TVXQ-ra, a SHINee-ra, az iKon-ra vagy a Winner-re gondoltam!
She Can't Get Enough (Bigbang Vol.1, 2006.)
A dal az első albumukon kapott helyet, amin többnyire erősen gépesített hip-hop dalok kerültek. Ez egy dallamosabb példány, ami elveszett a Bigbangre kezdetben ráhúzott skatulyában, ugyanis debütálásukkor még nem voltak valami népszerűek. Ezen az albumon négy szóló dal is van, csak Daesung nem kapott. Érdekesség, hogy G-Dragon már ekkor is közreműködött a szövegek írásában (például ennél a dalnál).
She Can't Get Enough (Bigbang Vol.1, 2006.)
A dal az első albumukon kapott helyet, amin többnyire erősen gépesített hip-hop dalok kerültek. Ez egy dallamosabb példány, ami elveszett a Bigbangre kezdetben ráhúzott skatulyában, ugyanis debütálásukkor még nem voltak valami népszerűek. Ezen az albumon négy szóló dal is van, csak Daesung nem kapott. Érdekesség, hogy G-Dragon már ekkor is közreműködött a szövegek írásában (például ennél a dalnál).
Oh Ma Baby (Always EP, 2007.)
Ekkor jelentették meg az első japán albumukat, és két díjat is nyertek az Mnet Awardson. Egyre híresebbek lettek, bár ruházatuk még az igazi hip-hop királyokéhoz hasonlított, és arcukat sem próbálták fehérebbre sminkelni.
Az EP kicsit csendesebb lett, mint debütáló albumuk, amit ez a dal is bizonyít. Egyszerű, mollos dallama az esős időt idézi.
Fool (Hot Issue EP, 2007.)
Ugyanebben az évben a Hot Issue EP-n jelent meg a Fool. Ez is egy amolyan chillelős dal, bár kíváncsiak lennénk, hogy ki tudják-e még énekelni a refrént, amit ugyancsak magasra írtak.
Oh!ah!oh! (Remember, 2008.)
Ha ismerős a dal zenéje, nem véletlen, ugyanis kísértetiesen hasonlít a '90-es évek híres dalára, Scatman John - Scatman c. számára. G-Dragon ekkor lépett vezető szövegíróvá, az album 11 számából 9-nek a szövegét ő írta.
Wonderful (Remember, 2008.)
Ugyanerről az albumról egy hasonló dal. Funkciós szintetizátor-alapjával és az egyszerű kettő-négy ütésekkel nagyon jellegzetes dal, a korszakra és a régi Bigbangre nézve is.
Lady (Stand Up EP, 2008.)
A rendkívül népszerű EP-ről ez "csupán" egy top 20-as dal, szemben a többivel, amik jellemzően a top 5-öt is elérték a listákon.
Pedig fülbemászó énekrésze és ritmusos rapje együtt remek összhatást alkot.
Hands Up (Tonight EP, 2011.)
Az eltelt három évben főleg Japánban promótáltak. Megalakult a GD&TOP duó, a szövegek, zenék írásában is, ugyanis ezen az albumon kizárólag az ő számaik találhatók.
A gépbasszus és az akadozó szintetizátor alap szokás szerint bevált, különlegessé viszont inkább TOP majdnem éneklős része teszi!
Café (Tonight EP, 2011.)
Ha valaha adtak ki hangulatos dalt, az ez volt. Erős stíluskülönbség figyelhető meg közte és az EP többi dala között. Az elejét mintha egy bárzongorista játszaná (szinte látni TOP, amint itallal a kezében, szmokingban a pulthoz lép), és a jazz-beütésű feeling később sem múlik el.
Stupid Liar (Bigbang Special Edition, 2011.)
A Special Edition tulajdonképpen a Tonight EP, új számokkal megspékelve: két GD&TOP, egy GD ft. Taeyang, két szóló Daesungtól és Seungritól, plusz még két dal - például a Stupid Liar.
Szokott stílusukat még mindig tartották. Öltözködésüket ugyan már "luxury"-ként jellemzték, de koreográfiáik továbbra sem voltak nagyon bonyolultak, és szívesen produkálták magukat színpadon, ami a hip-hop előadókra jellemző. Bár azért hagyományos promóciós felvételek is készültek.
Love Dust (Alive EP, 2012.)
Igen, jól gondoljátok. Ha a későbbi MADE albumot nem számítjuk, ezen az lemezen (és újracsomagolt verzióján) vannak a leghíresebb dalok: a Bad Boy, a Blue, a Monster és természetesen a Fantastic Baby!
Nem csak a Love Dust, de bármelyik szám eltörpült a Fantastic Baby sikere mellett, ami kár, hiszen kifejezetten jó dalok születtek.
Bingle Bingle (Still Alive Special Edition, 2012.)
Az újracsomagolt album dalának sokkal természetesebb kísérete van, mint a régebbi számoknak. Kicsit mintha rockosan kezdődne, és a dobról is elhisszük, hogy valódival vették fel.
Ego (Still Alive Special Edition, 2012.)
Ezen is érezni a stílusváltás kezdetét, ugyanis a szintetizátor, amit előszeretettel használtak már a '80-as, '90-es években is, kezdett el-eltünedezni.
Sajnos azóta nem tudom nevetést megállva hallgatni, hogy valaki rámutatott: igazából úgy kezdődik, hogy "she kill my eagle..."
Girlfriend (MADE, 2016.)
Az előző EP óta négy, az előző studióalbum óta nyolc év elteltével jelentették csak meg a harmadik nagyalbumukat, amiről csaknem az összes dal kapott M/V-t (csupán ez és az If You nem), ugyanis kislemezenként jelentették meg őket: M, A, D és E singlek jelentek meg, 2015-től kezdve.
A szám maga egy kellemes, vidám dal, és véglegesen érződik rajta a modernizált stílus, amire nem is annyira fokozatosan tértek rá. A MADE minden dala az aktuális kpop hangzást képviseli (bár mindennél tökéletesebb raprészekkel), és a megjelenésük is végérvényesen hagyományos kpop idolos lett (bár ez már a Fantastic Babyben is megfigyelhető).
If U (MADE, 2016.)
Talán ezt a dalt mindenki ismeri, talán nem, ez a MADE albumról a másik olyan dal, amihez nem készült klip. Sokan úgy gondolják, hogy a Bigbang hangja nem való a balladákhoz. Ha valaki ezt mondja, csak mutassátok meg neki az If You-t. Minden pillanatában gyönyörű és nagyon érzelmes, ami koncertfelvételen csak még jobban előjön.
Ora Yeah (Bigbang 2, 2011.)
Az együttes harmadik japán albumára került fel az オラ Yeah! című dal. Nagyon sokat promótáltak Japánban, csaknem a kezdetektől fogva, és természetesen ott is nagyon híresek lettek.
Black - G-Dragon (Coup d'État, 2013.)
GD 2009-ben kezdett el szólózni, Heartbreaker című albumával. Azóta változatos gyakorisággal jelentek meg szólóalbumai és -számai, akár Bigbang lemezeken is. Vannak dalai GD&TOP és GD&Taeyang formációkban is.
A Black is egy kollaboráció. Az akkor még nem debütált Jennie Kim énekel benne, aki ma már a Blackpink tagja. A BP Playing with Fire című dalának rapszövege bizonyos teóriák szerint erre a dalra utal vissza.
Act Like Nothing's Wrong - TOP (Always, 2007.)
TOP egy évvel GD után, 2010-ben kezdte el a szólókarrierjét, de mivel a Bigbang albumokon gyakran jelentek meg szólószámok, már a 2007-es Alwaysen is kapott egy saját dalt. Tagja lett a GD&TOP felállásnak, amivel öt év kihagyással a MADE albumon újra megjelentettek egy dalt.
Joyful - Daesung (D'scover [japán], 2013.)
Egyértelmű, hogy ez egy teljesen másik stílus, mint az előző kettő. Tökéletesen passzol hozzá a címe, bármilyen szituációban jókedvre derít.
Korábban Daesungtól is jelentek meg dalok Bigbang albumokon, de a szólókarrierjét 2013-ban indította be, D-Lite néven. Főleg japán nyelven énekel.
Love u to Death - Taeyang (Rise, 2014.)
Taeyang 2008-ban kezdett el szólózni, bár első albumán GD is közreműködött. Később megalakult a GD&Taeyang alcsapat, ami szintén kifejezetten híres lett.
A Rise album vezető dala a Ringa Linga lett, és a fanok azóta is azon keseregnek, hogy egy ilyen gyönyörű dalnak, mint a Love You to Death, hogyan nem adtak M/V-t.
Come to My - Seungri (Let's Talk About Love, 2013.)
Szintén 2008-ban, elsőként kezdett el szólózni Seungri. A Remember albumon két dala is megjelent (Sunset Glow, Strong Baby), ezekkel debütált szólóelőadóként is.
A Come to My egy későbbi albumáról való, és talán az egyik legszebb száma. Ha tetszett, hallgassátok meg az orchestra verzióját is, gyönyörű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése