Dél-Korea népessége nagyon gyorsan öregszik, egyre inkább szükség lenne arra, hogy az állam gondoskodjon róluk, ennek ellenére az ország vezetői nem érzik az ügy súlyosságát, prioritást sem adnak az ügynek. Noha elindítottak három féle nyugdíjrendszert: szociális, magán és állami, ennek ellenére sem javult az idősek helyzete -főleg, hogy egy 1988-as törvény miatt a koreai idősek 60%-a nem jogosult az állami nyugdíjra. A halálozási arány a modern országok alacsony szintjén van, ezért is lenne létszükségletű az intézkedés. Nagyon sok "nyugdíjas" alultáplált és egészségügyi problémákkal küzdenek, hiszen a nálunk is működő társadalom biztosítási rendszert csupán az idősek 9%-a tudja igénybe venni, mivel Dél-Koreában magánorvosok vannak javarészt, állami intézmény csekély van. Társadalmi vonzata is van a dolognak, hiszen a mai napig úgy vélik, hogy a szép korúak ellátása magánügy, az a család feladata. A fentebb felsorolt okok miatt pedig kialakult az időskori bűnözés, hiszen a fiatalok sem tudják az időseket eltartani. A társadalom magukra hagyott tagjaivá váltak, ezzel esélyt adva a deviancia (szerk.megj.: olyan magatartási forma, mely megszegi egy közösség vagy a társadalom által felállított normákat) megjelenésére, egészen az apróbb bűncselekményektől a legsúlyosabbig.
Mindent egybe vetve a Korea Herald statisztikai adatai szerint 2013 és 2017 között 70%-kal nőtt az idős korban (65+ év) elkövetett súlyos bűncselekmények száma ide értve a gyilkosságot, gyújtogatást, nemi erőszakot és a rablásokat, míg 43%-kal nőtt a fizikai támadások aránya. Ugyan akkor Dél-Koreában visszaesett a bűnözés aránya. Az időskori bűnözéshez hozzá járul a kiszolgáltatott helyzet, az egyre inkább növekvő szegénység, a társadalmi elszigeteltség, a mentális egészség romlása, valamint az egyre inkább növekvő élettartam. A The Lancet 2017. évi tanulmánya szerint 2030-ra Dél-Korea lenne az első olyan ország, ahol a nők várható életkora meghaladná a 90 évet. Míg a 65 év vagy annál idősebbek 48,6%-a él relatív szegénységben (szerk.megj.: ez azt jelenti, hogy nem elég a keresetük arra, hogy fenn tartsák magukat, illetve nem csak anyagi vonzatban, de társadalmi és kulturális szempontból is szegénynek számít). Hivatalosan 2017-ben nyilvánították Dél-Koreát "idősödő társadalommá", amikor elérték a 14%-ot a 65 év és annál idősebb korúak arányával, a kutatók szerint 2026-ban válik az ország "szuper idősödő társadalommá", amikor is az idősek aránya eléri majd a 26%-ot, így nem meglepő, hogy újabb problémákat vet fel társadalmi szempontból az esemény.
Az OECD adatai szerint 2010-ben 100 000 idős korúra 82 öngyilkosság jut, ami a 2000-ben csupán 35 volt. A Sungkyunkwan Egyetem társadalom kutatói az időskorú férfiak étkezési szokásait vizsgálta, ekkor derült ki, hogy csupán a 25%-uk eszik egy nap legalább háromszor, ami tartalmazza a hideg és meleg étkezést is. Míg az Egészségügyi és Jóléti Minisztérium felmérései szerint 21%-uk szenved depresszióban.
Egy-egy bűncselekmény elkövetése után gyakori a börtönbüntetés (szerk.megj.: erről nem találtam pontos statisztikai adatot), de a börtönökben sem könnyű a helyzetük, még ha a lakhatást vagy étkezést xy időre megoldottnak tekintik az idősek, hiszen van olyan, aki csak azért lop, hogy börtönbe kerülhessen és pár hónapig nem kell nélkülöznie, de van olyan idős néni is, aki azért árulja a testét, hogy legalább az étkezését tudja belőle biztosítani.
A CNN stábja 2018 decemberében forgatott Nambu (Szöul) börtönében. A riportokból kiderül, hogy nem könnyű a büntetésvégrehajtó intézmények dolga se, hiszen telítettek, emellett az idős emberek több veszélynek vannak kitéve az egészségügyi problémák széles skálája miatt, hiszen van olyan idős "rabjuk", aki rákban, demenciában, vesebetegségben stb... szenved, ezért őket el kell szegregálni a börtön többi lakójától. "Nemcsak, hogy fizikailag gyengébbek, mint a fiatalabbak, de a generációs szakadék és kulturális különbségek miatt nagyobb eséllyel kerülnek konfliktusba, de akár harcba is a börtönökben" - nyilatkozta Lee Yun Hwi, vezérigazgató. Nambu-ban a kettes szárnyban élnek az idősek, ahol a közös helységekben biztosítva van számukra kerekes szék, vérnyomás mérő, mérleg és egyéb egészségügyi eszköz.
A CNN stábja egy átlagos keddi napot vett fel a börtönben, ahol a nap 9 órakor kezdődik és vidám zenével tudatják ezt a lakókkal. Körülbelül 30 fő 65 év feletti van az intézményben, akik két részes egyenruhában és fehér cipőben indulnak aerobik órára. Az oktató mutatja a mozdulatok és figyel arra, hogy mindenki elvégezze a gyakorlatokat, hiszen ez a testmozgás fontos, mivel sok rab kis cellákban él. Egy 71 éves bácsit kérdeztek meg az óráról, aki azt nyilatkozta, hogy "Jó a demencia megelőzésében és azt hiszem érzelmileg is gyógyító." Park-ot tovább kérdezték, aki már 2 éve töltötte a büntetését Nambu-ban, hogy mi lehet az oka az ő korában elkövetett bűncselekményeknek, véleménye szerint az idősek támogatásának a hiánya, illetve, hogy már nem találnak munkát csupán azért, mert idősek, majd hozzá tette "...a bűnözés aránya növekszik, ha az embereknek nincs pénze."
Egy másik fogvatartott a 70 éves Noh azt kívánja, hogy a dél-koreai társadalom jobban gondoskodjon az időseiről. A férfi az 1940-es években született, amikor hatalmas káosz és instabilitás jellemezte az országot, miután felszabadították a japán megszállás alól. Majd következett a polgárháború, amikor Korea ketté szakadt és családok milliói szakadtak szét, valamint több, mint százezer gyermek lett árva. Azt mondta a bácsi, hogy nemzedéke a koreai történelem legsúlyosabb időszakai miatt szenvedett, mégis megtakarítások vagy szélesebb társadalmi támogatás nélkül maradtak.
A börtön csak megnehezíti az idősek társadalmi re-integrációját (visszailleszkedését), hiszen kb. 30%-uk visszaeső "bűnözővé" válik. Cho kriminológus szerint egy működő szociális támogató hálózat kiépítésével megszüntethető lenne a probléma.
Viszont jelenleg sok idős számára csupán a börtön az egyetlen biztos pont az életében, amikor a rabokat szabadon engedik "nincs hová menniük, nincs hol aludniuk és még pénzük sincs ételre" - nyilatkozta Noh. Miközben magát szerencsésnek tartotta, hogy van felesége és gyermekei, akik továbbra is támogatják és látogatják, de hozzá tette: "...azok a foglyok, akik 10-15 éve bent vannak rettegnek attól, hogy egy nap kiengedik őket, mert nincs hová menniük."
