Mielőtt belekezdenék a cikkbe szeretném tisztázni, hogy mit is takar pontosan a sasaeng kifejezés, hiszen manapság könnyen dobálóznak a rajongók ezzel a kifejezéssel a másiknak. Szóval, azok a "rajongók", akik megszállottan követik az idolokat és még a magánéletükben sem hagyják őket békén. Megpróbálják letépni a ruháját az adott idolnak, megfogni/megcsókolni őket és nem riadnak attól sem vissza, hogy betörjenek a kollégiumukba vagy a szállodai szobájukban, ahol éppen vannak kamerákat és mikrofonokat felszerelve a szobákba. Egyszóval mindent megtesznek annak érdekében, hogy az adott idol emlékezzen rájuk, még ha ez nem is kellemes élmény. Sherliza Moé Youtubernek egy volt sasaeng rajongóval volt szerencséje interjút készíteni saját Youtube csatornáján. Most az interjút olvashatjátok magyarul. A cikk végén megtaláljátok az eredeti videót, a sasaeng az anonimitást kérte, de a videóban láthattok majd bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy tényleg a BTS sasaeng-je volt.

Sherliza Moé: Tudnál egy kicsit magadról mesélni?

Válasz: Igen, egy török BTS rajongó vagyok. Két évig éltem Szöulban, jelenleg pedig Törökországban élek. Több, mint három évig sasaeng voltam, de hét hónappal ezelőtt felhagytam a dologgal.

S.M: Mi késztette arra, hogy abba hagyd?

V: 2017 óta küzdök szorongással, de nyolc hónappal ezelőtt a depresszióm rosszabb lett, mint valaha. Lassan a gondolkodást is abbahagytam, majd leállítottam az összes követést. Megszakítottam a kapcsolatot a sasaeng barátaimmal. Nem tudtam követni a csapat mozgalmas ütemtervét se. Gyűlölni kezdtem az életemet, a jövőmet. Mindig is tudtam, hogy ezek a sasaeng akciók semmire se jók, de mindig figyelmen kívül hagytam ezen gondolataimat. Nagyon becsaptam magam, hiszen egy nem létező kapcsolatom volt a srácokkal. Végül abba hagytam, mert bosszantónak és kínosnak találtam, hogy olyan illegális dolgokat csináltam, amiket valójában nem is akartam, csak egy beteges kényszert éreztem és okokat kerestem, arra, hogy a tagoknak ártsak.

S.M: Amikor sasaeng voltál miket csináltál? Valóban követted őket? Árultál magánjellegű információkat?

V: Igen, nagyjából mindent eladtam, amiket találtam. Nagyon sok sasaeng anyagot cseréltem más sasaeng rajongóktól. Vettem illegális információkat a repülőutakról, illegális/privát fényképeket, magáninformációkat, magán telefonszámokat. Minél több információja van az embernek, annál jobban vágyik rá és ezeket más sasaeng rajongóknak el is adhatja. Nem élsz meg belőle, de ez jó pénz. Egy jobb zsebpénz. A közhiedelemmel ellentétben a sasaeng-ek nem exkluzív csoportok. Nem nehéz minket vagy kiszivárogtatott információkat megtalálni. Csak egy megbízható forrást kell találni. Csináltam olyan dolgokat, amikre nem vagyok büszke. A legrosszabb dolog, ami eszembe jut, hogy arra a járatra vettem jegyet, amivel a BTS tagjai is utaztak.

S.M: Mi történik olyankor, amikor egy sasaeng egy idol csapattal utazik?

V: Nos, ez függ a repülőgép méretétől, a sasaeng rajongók mennyiségétől, a menedzserek és a testőrök számától és ami a legfontosabb a repülés periódusától. Ha van elég idő és a repülőgép kisebb méretű, akkor a sasaeng-nek nagyobb esélye van bekerülni az üzleti- vagy első osztályra, hogy saját képeket készíthessen. Ha ezt egy nagyobb gépen próbálnánk meg több száz utassal, akkor sokkal nehezebb a fiúk közelébe kerülni anélkül, hogy lebuknánk/elkapnának. A repülési információk, ezért népszerűek a sasaeng-ek körében, mert az idolokkal zárt térben lehetnek, illetve annyira kiszolgáltatottak, hogy nem tudnak elmenekülni. Ez az egyetlen hely, ahol nem tudnak elmenekülni a sasaengek-től. Mindannyian órákra "csapdába" esünk ugyan abban a zárt, kis térben és ez vonzó a számukra. Volt, hogy ugyan azon a repülőn utaztam az első osztályon, mint a BTS tagjai. Láttam, ahogy két másik sasaeng a WC-re megy ugyan akkor, mint amikor egy tag elment a mosdóba és úgy tettek, mintha nem ismernék őket, de nyilvánvaló volt, hogy sasaeng rajongók. Néztem őket és amikor kijött egy tag, ők bementek, hogy mindenféle perverz dolgot csináljanak, amit ilyenkor lehet. Hátborzongató élmény volt. 

Volt néhány üzleti osztályon utazó sasaeng is, akik úgy tettek, mintha a WC-t keresnék az első osztályon. A légiutaskísérő kedvesen megkérte őket, hogy térjenek vissza a helyükre, mire azt felelték, hogy az italkocsi akadályt képez a folyosón és ezért nem tudnak ott elmenni a mosdóba. A sasaeng-ek gyakran használják ezt ürügyként, hogy az első osztályra lógjanak és hogy ugyan azt a WC-t használják, mint a BTS tagjai. Ezeknek a képeknek a nagy része magánkézben van, ritkán szivárognak ki a netre, vagy ha igen elkönyvelnek sasaeng-nek és más rajongók se állnak veled szóba, még a sasaeng-ek se. Legrosszabb esetben pedig az ügynökség feketelistára tesz, vagyis nem mehetsz be koncertre, rajongói eseményekre és más eseményekre se. 

S.M: Szóval, megálltál és megkérdezted magadtól, hogy: "Mi a f*szt csinálok?"

V: Persze, lelkiismeret-furdalásom volt. Már 2017-ben, de 2018 elején is arra gondoltam, hogy nem akarom  ezt tovább csinálni. Nehéz volt abba hagyni. Nagyon, nagyon depressziós vagyok. Hónapról hónapra... Nem tudtam enni, nem tudtam aludni. Csak ezt a fiúcsapatot szerettem. Ez volt az oka annak, hogy felébredtem. Életem minden percében csak a srácokra tudtam gondolni. Minden nap csak velük törődtem. Nem tudtam otthagyni őket. Annyira megszállott lettem, hogy nem érdekelt a saját egészségem, de az övék sem. Csak szerettem volna velük lenni. Arra vágytam, hogy közelről láthassam őket. Még több anyagot akartam róluk a telefonomra. Még személyesebb dolgokra vágytam, amiket letudok fényképezni. Sok szempontból olyanok voltak, mint a kábítószer. Miután láttam őket a való életben, nem tudtam megállni, hogy ne kövessem őket még jobban. 

S.M: Csak a BTS sasaeng-je voltál, vagy más K-Pop csapat is volt, akiket követtél?

V: Nem, csak a BTS érdekelt. Más K-Pop csapatokat is kedveltem, de soha nem fektettem annyi energiát beléjük, mint a BTS-be.

*Az interjú közben elárulta Sherliza-nak a rajongó, hogy a sasaeng-ek listát vezetnek más sasaeng-ekről, amik szintén információkat tartalmaznak. Az interjúer megkérdezte, hogy felfedné-e ezt a listát, mire a lány azt felelte, hogy ez egy rossz ötlet.*

S.M: Miért lenne rossz ötlet, hogyha felfednéd ezt a listát Youtube-n?

V: Igen, nagyon rossz ötlet lenne ezeket az embereket nyilvánosságra hozni, mert először is arra ösztönözné más rajongókat a dolog, hogy felkeressék őket és személyes információkat vásároljanak. Az interjú előtt elárultad, hogy nagyon sok komment érkezett a BTS videód alá, hogy mennyire szimpatizálnak a sasaeng rajongókkal, ugyan ez történne itt is. Másodszor pedig nincs ellenőrzés alatt, hogy ki fogja a videót megtalálni és ki hogy fogja használni, hogy illegális információkat szerezzen, s nagy esély van arra is, hogy beleessenek ebbe a "követő életmódba". Jelenleg rengeteg hamis sasaeng információ található a Twitteren és az Instagramon. Sok privát Instagram-fiók hamis sasaeng információkat is értékesít.

S.M: Hogy vagy manapság?

V: Még mindig nagyon elkötelezett rajongója vagyok a BTS-nek. Rájöttem, hogy a múltbéli cselekedeteim nagyon helytelenek voltak és két hónapja terápiára is járok. Jelenleg jól vagyok, de természetesen néha előjönnek a régi kísértések, viszont megpróbálom őket figyelmen kívül hagyni.

A teljes videót itt tudjátok megnézni:

A sasaeng jelenség valós, létező dolog, s sajnos nem új keletű dolog. Már a 90-es években is jelen voltak, már akkor is üldözték, zaklatták az idolokat. Aki nem tudná, mit jelent maga a kifejezés, hogy sasaeng: Ezt a megnevezést azokra a beteges rajongókra használják, akik belepofátlankodnak az Idolok életébe. Minden létező eszközt felhasználnak, hogy mindent (!!!) megtudjanak "szeretetük tárgyáról" - néha tényleg úgy tűnik, mintha csak tárgyként tekintenének a sztárra.
Most egy olyan sztorit hozunk el nektek, ami a napokban látott napvilágot. 

Az első generációs női szólista, Lee Bon a Kim Soo Mi’s Did You Eat? nevű műsorban bevallotta, hogy egy sasaeng rajongója az 1990-es évek közepén elrabolta. 

Egy hosszan elnyúlt filmezés végéről indultak volna haza. Lee Bon menedzsere hamarabb távozott a forgatásról, hogy bemelegítse az autót, azonban amikor az énekesnő épp a kijárat felé tartott hirtelen minden elsötétült körülötte. Másnap egyedül, egy idegen szobában ébredt. A színésznő így emlékszik vissza a helyzetre:

"Másnap, amikor felébredtem, rá kellett jönnöm, hogy nem a saját szobámban ébredtem. A szobába beszűrődött két személy beszélgetése: Mért hoztad ide? Mért tetted ezt?", ekkor rájöttem, hogy nem akarnak ártani nekem. 

Kimentem és megkérdeztem, mért raboltak el.

Az emberrabló azt mondta nekem, hogy a bátyja nagy rajongóm, ezért rabolt el neki.

Miután megértettem, hogy rajongóm, megkértem őket, hogy mutassák meg a környéket."

Az énekesnő annak érdekében, hogy fenntartsa a békét és a nyugalmat napokat töltött együtt az elrablóival, akik pár nap múlva szabadon engedték.

Mint kiderült a rajongó megpróbálta megkérni Lee Bon kezét, még egy sportautót is ajándékozott az énekesnőnek, amit az otthona elé küldetett, a rajongó végül feladta, miután újra és újra elutasította az énekesnő.

"Miután szabadon engedtek, másnap egy sárga sportautót küldtek az otthonom elé. Ez volt a rajongó leánykérése.

De többször is elutasítottam, és végül abba maradt."

Lee Bon az 1990-es években népszerű szólóénekes és színésznő volt. Gyönyörű vizuáljáról és színpadi jelentétéről volt ismert.

Itt megtudjátok nézni az egyik leghíresebb előadását:

Korábban már írtunk nagyon durva sasaeng sztorikról, melyben olvashattatok mind az őrült rajongókról, mind a másik végletről is, amikor az anti-fanok voltak nagyon kegyetlenek. Most egy menedzser szemszögéből olvashattok, akár durva dolgokat is. A volt menedzser a "Big 3" (JYP, SM, YG Entertainment) egyik ügynökségénél volt menedzser, és egy 7 tagú fiúcsapatot menedzselt. A Hyokkeum TV nevű Youtube csatornán adott interjút a 29 éves férfi.

Az első története külföldön történt és egy férfi rajongóhoz köthető. Egy fan-találkozót tartottak a srácokkal, amikor a férfi, szemüveges rajongó jött, ami elsőként nem volt furcsa, hiszen sok a szemüveges ember. A menedzser szúrta ki, hogy a fiú valójában nem is volt szemüveges, ez egyértelmű volt számára a viselkedéséből. Kiderült, hogy a szemüvegbe kamera volt beszerelve, így mindent letudott filmezni (szerk.megj.: az engedély nélküli fénykép, videó-felvétel készítés illegális és büntethető, mivel sérti a személyiségi jogokat). Szerencsére időben rájöttek a trükkre, és intézkedtek az ügyben. A menedzser elmondása szerint nem ez volt az első alkalom, többen, különböző helyeken bepróbálkoztak ezzel a módszerrel. 

Egy másik történetet is mesélt, hiszen volt arra is példa, hogy egy sasaengs rajongó mindig ugyan akkor repült, éppen abba az országba, ahová a fiúk is és mindig a biznisz osztályra vett jegyet, s mindig egy idol mellé ült. Elsőnek azt hitték, hogy véletlen és, hogy a személy külföldi, de később kiderült, hogy nem az. A menedzser elárulta, hogy a repülőjegyeket mindig az ügynökség állta az üzleti osztályra, de ez a rajongó a saját pénzéből fedezte a költségeket, hogy idol mellé ülhessen. A férfi szerint nem is ez a legijesztőbb, hanem, hogy képesek kideríteni, hogy az idolok melyik repülőn ülnek, hová mennek, és, hogy hová ülnek a repülőjegy szerint. Teljesen tisztában vannak a menetrendekkel. Elárulta a menedzser, hogy az illető nem a teljes csapat megszállottja volt, hanem mindig egy konkrét tagot "üldözött", vagyis mindig amellett a tag mellett ült. 

Elárulta a menedzser, hogy ő és az adott idol is mindig kényelmetlenül érezte magát, főleg, hogy az egyetlen hely, ahol pihenni tudnak utazás során az a repülőgép, de valahogy mindig kiderülnek a menetrendjeik, emiatt pedig kényelmetlenül érzik magukat. 

A teljes interjút itt tudjátok megtekinteni, de sajnos nincs hozzá angol felirat: