A ma már kultikussá vált "Train to Busan"-ról valószínűleg, ha nem is láttad a filmet, vagy olvastad a könyvet akkor is már hallottál. A koreai zombi horrorról mindenkinek megvan a maga véleménye, vagy legalábbis tud róla valamit. Most ezt a filmet szeretném nektek bemutatni mind a filmet, mind pedig a könyvet, hiszen már többször is láttam az alkotást és a közel múltban volt szerencsém olvasni is.
Cím:
- koreaiul: 부산행 (Busanhaeng)
- angolul: Train to Busan
- magyarul: Vonat Busanba - Zombi Expressz
Rendező: Yeon Sang Ho
Játékidő: 1 óra 58 perc
Műfaj: akció, thriller, horror
Bemutató dátuma: 2016. július 20.
Szereplők:
Gong Yoo, mint Seok Woo
Kim Su An, mint Su An
Jung Yu Mi, mint Seong Kyeong
Ma Dong Seok, mint Sang Hwa
Choi Woo Shik, mint Yong Guk
Sohee, mint Jin Hee
Kim Eui Sung, mint Yon Suk
Ye Soo Jung, mint In Gil
Park Myung Sin, mint Jong Gil
A könyv
Cím:
- koreaiul: 부산행 (Busanhaeng)
- angolul: Train to Busan
- magyarul: Vonat Puszánba - Zombiexpressz
Író(k): Park Joo Suk, Yeon Sang Ho
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 221
Borító: Kartonált
Fordító: Németh Nikoletta
Magyar megjelenés: 2020. január 13.
Magyar kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.
Történet
A befektetési tanácsadót, Seok Woo-t mindenki úgy ismeri, mint egy cinikus és munkamániás embert, aki nem mellesleg nem rég van túl a válásán és egyedül neveli a lányát. A mindig elfoglalt apukának nem jut elég ideje és ereje a lánya nevelésére, ezért Su An azt kéri születésnapjára, hogy menjenek el Busanba, édesanyjához. Seok Woo végül úgy dönt, hogy felszáll a lányával a Szöulból Busanba tartó KTX 101 járatára. Az utasok között szerepelnek Sang Hwa és várandós felesége, Seong Kyeong, a vasúttársaság egyik vezetője Yon Suk, egy iskolai baseball csapat, akikből jobban Yong Guk-ot és a pom-pom lány barátnőjét Jin Hee-t ismerhetjük meg, az idős nővérek In Gil és Jong Gil, valamint egy traumatizált hajléktalan, aki mindig ugyan azt ismétli, de senki se hisz neki. A vonat indulásakor felrohan a vonatra egy beteg nő, aki zombivá válik és elindítja a Poklot, ami a főbb szereplőinkre és a többi utasra vár.
Szereplők
Mielőtt kitérnék külön-külön a főbb szereplőkre szeretnék pár szót írni összességében a karakterekről. A mű egyik pozitívuma, hogy életképes karaktereket kapunk, akikről tényleg elhisszük, hogy igen elszabadult a Pokol, de élni akarnak és mindent megtesznek, hogy életbe is maradjanak. Gondolok itt az újságpapíros vagy a telefonos cselre, ahogy rájönnek, hogyan mozognak és működnek a zombik. Másfelől vannak olyan szereplők, akiket csak szeretni lehet, fellehet rájuk nézni, szurkolsz nekik, hogy túléljék. Viszont van a másik véglet, akiktől undorodsz és elítéled, megjelenik ugyan úgy a gonoszság és a kapzsiság, mert egyes szereplők mindenkit, akit lehet megakarnak menteni, míg van az a szereplő, aki másokon áttaposva, csaliként használva a másikat akar túlélni és csak magát félti.
A kis monológ után kezdeném akkor az egyik főszereplővel Seok Woo-val, akinek valójában elég szomorú háttér története van és ez befolyásolta az életét. Igyekszik a lányának mindent megadni legyen az a legjobb játék, legjobb szoba, legjobb felszerelés stb.., de ugyan akkor a munkája miatt nem jut elég ideje és energiája rá. Mindenki piócaként tekint rá a munkája miatt, amiben a legjobb és igyekszik sikeres lenni. Su An a bájos kislány pont az idő hiányát sínyli meg, hiszen hiába akarja, hogy édesapja foglalkozzon vele, az nem teszi a munkájából kifolyólag, ezért is akar Busanba menni az édesanyjához. Általánosságban elmondható, hogy a szereplők élettörténetét a könyvből ismerhetjük meg jobban, ezért a többiekről lentebb fogok írni, hiszen főbb szereplők, de mégis inkább mellékesek. Az egész történet Seok Woo-ra és a kicsi Su An-ra épít, hiszen kaptunk egy zombis filmet egy kissé traumatikus családi háttérrel.
Film vs. Könyv
A film teljes mértékben a cselekményekre és a történetre épít. Nem ismerjük meg belőle a szereplők történetét, gondolatait és nem látunk bele jobban a gondolkodás módjukba. Ezzel szemben a könyv minden olyan dolgot tartalmaz, amit a film nem. Valljuk be a film önmagában is 1 óra 58 perc, ha a stáblistát is beleveszem, de ha még elkezdi kivesézni, hogy most ki, miért és hogy csinált, miért alakult úgy az élete ahogy, akkor 3 óra hossza se lett volna elég. A kettő között ez a legnagyobb különbség, talán pár történés a könyvben máshogy alakult, de ezt betudom a fordításnak, ha nem láttam volna a filmet fel se tűnt volna, annyira apró az egész. Ha nem láttam volna a könyv előtt a filmet és nem néztem volna újra a filmet, szerintem fel se tűnt volna.
Vélemény
Itt a könyvről és a filmről is írok, hiszen valamelyest ugyan az a kettő. Mind a két alkotás ugyan azokat az érzelmeket hozta ki belőlem örömöt, szomorúságot, undort, mindkettő az elejétől a végéig izgalmas volt, az adrenalin szintem a magasban volt, főleg a feszültebb jeleneteknél. Teljesen lenyűgözött az emberi leleményesség, ahogy kiakarták a szereplők hozni a legjobbat a dologból. Sokan kritizálják a koreai színészeket, hogy semmi érzelem nincs az arcukon, unalmas a játékuk. Itt nem ezt kapja az ember, annyira bele lehet élni magunkat a történésekbe, hogy tényleg elhisszük kb. 2 óra hosszára, ameddig a film tart, hogy ezek az emberek a zombik elől menekülnek.
Egyébként halkan megjegyzem ironikus, hogy pont ebben az időszakban olvastam el a könyvet és néztem újra a filmet, hiszen az egészet egy vírus okozta, amire kicsit később vissza fogok térni. Másfelől, így harmadjára minél többet tudtam meg a történetről egyes emberektől konkrétan undorodtam, ahogy manipulálták egymást, ahogy abban a helyzetben viselkedtek. Lehet én se tettem volna másképp, de látni, hogy milyenek is az emberek bizonyos helyzetben, tényleg ijesztőbb és undorítóbb, mint maguk a zombik. Egyébként nem azt mondom, hogy utálom a zombis dolgokat, de megvagyok nélkülük. A "Train to Busan"-t is azért néztem meg, mert nagyon sok helyen olvastam róla pozitív véleményeket és kíváncsi voltam milyen, mert amit előtte néztem zombis filmet a TV-ben kb. hidegen hagyott, az összes amerikai klisét elsütötték benne. Ha már klisék, a koreai zombis film is tartalmaz WTF? jeleneteket, azt kérdezed magadtól ez most miért kellett? Aztán rájössz, hogy igen, kellett, mert így megérted te, mint néző, hogyan működnek a zombik. Ezt lehet negatívumnak tudnák be egyesek, de számomra pozitív.
Ha már pedig zombis film, róluk is írok néhány szót. Alapvetően az amerikai filmeknek neki megy, itt nem kezd el egyből rohadni a zombi, nem mállik le a fél arca, nincsenek kint a csontjai, olyanok, mint a hús vér emberek, csak kicsit máshogy. A sminkesek igazán profi munkát végeztek, mert a kevesebb néha több. Az a mozgás, amit leművelnek pedig valami hihetetlen. A többi zombis filmben nem tudom, hogy működnek a dolgok, de valami eszméletlen volt, ahogy kitalálták az állatokra való hatását a vírusnak (wow, még mindig imádom a szarvasos jelenetet, ebben viszont a könyv szókimondóbb, a filmben nem sok minden látszik az egészből).
 |
| A szóban forgó zombivá vált szarvas |
Így bedobva az állatokat és a szarvasos jelenetet, az a film eleje. Utaltam már a vírusra és az én személyes iróniámra. Szóval, maga a film is ebben a vírusos helyzetben játszódik, autókat állítanak meg, fertőtlenítenek le szkafanderes "rendőrök" (?) és erről nincs fogalmuk az embereknek. *Lehetséges SPOILER* Ami nem meglepő, hiszen Seok Woo mindent megtett, hogy elhallgattassa az újságírókat és az ügyet se volt hajlandó kivizsgáltatni egy bizonyos vállalat kapcsán, így teljes mértékig elszabadulhatott a vírus és az ezzel járó Pokol. Utalás van a filmben, ezért emberi mulasztásra, de a könyv se tér ki konkrétabban erre, illetve maga a főszereplő is csak nagyon későn tudja meg, hogy lehet ez az egész miatta történt, mert elhallgattatta azokat az embereket. *SPOILER vége*
A filmet imádtam, a könyvet imádtam és pár szót még a végére írnék az utóbbival kapcsolatban. Jobban mondva egy dolgot emelnék ki (nem szeretnék nagyon spoilerezni, ezért nem írok bővebben a szereplők múltjáról, mert ez a cikk is túl hosszú lenne és a "poén" is le lenne lőve) az pedig az Osiris-féle Helyesírás, igyekszem én is kerülni ezt, de ahogy magyarra átírják a koreai neveket, valahogy piszkálja a szemem. Nagyon sokáig nem tudtam beazonosítani a szereplőket emiatt, csak ahogy haladt a sztori tudtam összekapcsolni, most ez történt a filmben az csinálta és összeállt a kép. Maga a fordítás egyébként teljesen rendben van, csak tényleg ez az átírás, ami frusztráló lehet, de egyébként mindenkinek ajánlom (ahogy a filmet is), főleg, ha többet akar tudni valaki a történetről.
A végére egy kis érdekesség, hogy "Seoul Station" címmel készült egy előzmény animációs sorozat, míg pedig a "Train to Busan" második része 2020 augusztusában jön "Peninsula" címmel. Plusz, egy kis filmelőzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése