Mindenről, átlagosan

Úgy gondolom lassan itt az ideje annak, hogy visszatérjek, vagyis… Come backeljek. De még mielőtt ez megtörténne szeretném kiírni magamból a gondolataimat. A mostani bejegyzésben szó lesz a közelgő nyereményjátékról, a sztrájk okáról. Egyenlőre még nem tudom milyen hosszúra fog nyúlni a bejegyzés, remélem nem lesz rétestészta.
Nos… Az első pont, amiről beszélni szeretnék azaz, hogy óriásira nőtte ki magát a blog. Talán túl nagyra is, túl rövid időn belül. Egy-két nap, hét alatt jön vagy száz új követő, lájkoló, aminek természetesen nagyon örülök, sőt! Boldoggá tesz, ha meglátom valahol a blog nevét, mert igen, néha találkozok vele. És ez nagyszerű érzés, helyettem, helyettünk reklámozátok a gyermekemet, a blogomat.
De akkor mért vannak bennem bennem kételyek?
A válasz egyszerű: Ahogy nő az blog látogatottsága, úgy nő bennem a megfélési kényszer. Úgy éreztem,  hogy muszáj mindennap hoznom valamit, legyen az bármi, de akkor is kell! Muszáj fejleszteni, muszáj újítani, muszáj írni, muszáj, muszáj és csak muszáj!
Már nem kedvtelésből írtam, hanem mert „muszáj” volt. Pedig tudom jól, hogy erre nem volt szükség. Sok-sok szabadidőmtől fosztottam meg saját magamat, feleslegesen. Több hónapnyi MV-től fosztottam meg magamat visszamenőleg, tanulni is „elfelejtettem”, sokszor, szinte mindig azon járt az agyam, hogy most mit kellene hoznom, több órát töltöttem azzal, hogy cikknek való anyagot keressek.
És ez így nem volt helyes. Majdnem kiégtem, üresnek éreztem magamat, mintha valami igazán fontosat vesztettem volna el.
Emiatt volt, illetve van az egy hónapos szünet, részben.
Remélem megértitek és nem haragszotok meg az önzőségem miatt.
A második téma amiről beszélni szeretnék a közelgő esemény, vagyis a nyereményjáték. Mindig is szerettem volna egy hasonló eseményt létrehozni, de csak most sikerült elég tőkéhez jutnom a blog által, hogy ki is fizessenek és meg is tudjam venni a kiválasztott ajándékokat. Az ajándékokat már kinéztem.
Két ajándéknakvalót fogok megrendelni, amiket valószínűleg szeptemberben fogok kisorsolni. Egyik se lesz egy „Hű-de-nagy” cucc. Még nem tudok koreai édességeket, sminkeket venni, rendelni, de ami késik nem múlik. Remélhetőleg megnő a forgalom, néha rákattint valaki egy-két reklámra, mert csak így jutunk bevételhez.
Az első számú ajándék egy eléggé mainstream bandához fog kapcsolódik, akiket vagy nagyon szeretünk vagy utálunk. Gondolom kitaláltátok melyik bandáról van szó. A második számú nyeremény bandától független lesz, vagyis nem fog sehogy, semmilyen formában sem kapcsolódni egyetlen egy bandához sem.
Ha nem túl önző dolog, gondoltam ha valaki a játékon kívül meg lehet majd rendelni az ajándékokat. Saját magának illetve valakinek ajándékba.
Remélem sokan fogtok játszani, s elég értékesnek fogjátok gondolni az ajándékokat.
A harmadik témánk pedig a sztrájk második oka. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem igazán rosszul esik, amikor a gyermekemet kritizálják, hogy csak egy mostohának állítanak be, mintha nem is az én egyetlen gyermekem lenne a blog.
Sose loptam semmit, a blog javarészt, 80%-ban saját, a képek sajnos, nem sajnos nem sajátok, azokat tényleg a netről „loptuk” össze.
Emiatt is fájt, amikor lopással vádoltak meg. Engem, a blogot, a szerkesztőséget.
Személy szerint próbálok minél több információval szolgálni, hogy minél közelebb érezhessétek az idolokat. Próbálok hozzátok szólni, nem szeretnék száraz lenni, aki csak tényeket közöl. Nem tudom, hogy sikerült-e, de reménykedek benne.
Tehát… Minden saját agyszülemény, több angol cikkből összeollózott cikkek, vagy adatlapok, érdekességek.
Nem véletlen ez a jelmondatunk, illetve mottónk: Érdekességek, amiket máshol nem találsz meg.
Már csak egy kérdésem maradt: Van, aki végig olvasta? Ha igen, akkor hiányoznak neked a cikkek? A mindennapi frissek? Hiányzok egyáltalán? Te mit gondolsz úgy mindenről, átlagosan?